Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 4. szám - TÁVLATOK - Ianua vitae (Döntés a halál pillanatában?)

teltek és a Krisztust nem ismerők sorsa, az áteredő és személyes bűn egész problematikája összefügg e hipotézissel.

Hogy a halál „pillanata” döntő fontosságú az ember szempontjából, hogy ez az utolsó chance az ember számára, — ezt nem csak feltételezhetjük. Erre utal az egyház évezredes liturgikus gyakorlata s az a tanítás, hogy a halálban való végső kitartás kegyelméért imádkoznunk kell. Ezért könyörög az egyház „in exspiratione" még az öntudatlan, a környezetéről már tudomást venni nem képes haldokló mellett is. - Boros azonban ennél továbbmegy, amidőn azt állítja, hogy a halál pillanatában van csak valóban lehetőségünk a teljes, személyes és szabad, állásfoglalásra (einer ganzheitlichen Stellungnahme). Hipotézisének értelmében a halál ban minden ember számára fennáll a lehetőség, hogy képességeinek birtokában, tisztán és szabadon az előtte megjelenő, tüzesszemű, átható tekintetű Krisztussal kapcsolatban - mellette vagy ellene - véglegesen döntsön. A halálban a lélek számára egy egészen sajátos, sut generis pillanat (Zeitmoment) áll rendelkezésére, hogy ekkor teljes személyi döntést (vollpersonale Entscheidung) hozhasson.

Amint e hipotézis állítja, az ember testhezkötöttségének állapotában még sohasem teljesen „önmaga”, még soha nem „egységes” („wir selbst” - „nie ganz einheitlich”). Tán helyesen értjük Boros teóriáját, amidőn kissé kiélezve így fogalmazunk: az ember életében egyszer - a halál pillanatában - teljesen szabadon dönthet. Az emberélet folyamán ugyanis számos „elidegenítő” tényező - előítéletek, környezet, nevelés hatása, kialakított értékrend stb. - saját személyünket idegen tényezőkkel terheli. A földi élet folyamatos változásai, a jövőbe való „be- lenövés” során az embernek nem állhat módjában, hogy akárcsak egyetlen pillanatban is az „osztatlan jelenben” éljen.

A „halál pillanata” tehát a szabadság, a teljesen szabad döntés az ember számára. Felmerül itt a kérdés: mi ennek a döntésnek tárgya? Továbbá: hogyan zajlik le az? - A testtől elváló lelket vallja a hipotézis - nagy világosság tölti el. E pillanatban mindent megért, amit csak teremtett szellem megérthet. Egységben látja saját életét és felfedezi abban Krisztus hívását és vezetését. Látja az egész világot és azt is megpillanthatja, hogy a feltámadott Krisztus titka hatja azt át. így a halálban az ember mindent megismer és tud, amit csak tudhat és épp ezáltal válik képessé arra is, hogy teljesértékű döntést hozzon. Ezt a döntést pedig a Krisztussal való, élesen kirajzolódó találkozás nyomán hozza meg. E nagy pillanatban egyszerűen lehetetlen, hogy elmenjen Krisztus mellett. Döntenie kell - így vagy úgy. S amilyen döntést itt, a halálban hoz, ez valóban döntő, végleges marad számára. E döntés azért ily definitiv jellegű, mivel az ember egész valóját mintegy „beleadja” abba. Az ember itt egyetlen döntéssé válik (ganz zur Entscheidung wird). így, ebben a döntésében él azután örökké. Az ember örökkévaló élete nem egyéb, mint kibontakozása (seinshafte Entfaltung) annak, ami e pillanatban történik. így lesz a halál valóban születés az ember számára. Amidőn az ember szemtől szembe áll a feltámadott Krisztussal s e döntő találkozásnál őellene határoz, saját sorsát véglegesen megpecsételi. Mégis, mindez nem változtat Krisztusnak feléje áradó szeretetén. Csakhogy az ilyen döntés nyomán a szeretet nem melengetni, hanem örökké égetni fogja (ez a pokol). Ha viszont az ember Krisztus mellett dönt, akkor a döntés fény, melegség, boldogság - mennyország lesz számára. így tehát e végső és egyetlen teljesen szabad „igen” vagy „nem” lesz egyben az ember örökké érvényben maradó ítélete is.

Mindeme - sommásan ismertetett - megállapításból néhány fontos következtetést von le Boros: i. Senki sem kárhozhat el pusztán azért, mivel valami véletlen folytán hirtelen meghal. Vagy mivel Istent élete során soha helyesen nem ismerhette meg; mivel oly családban nőtt fel, ahol nem kapott semmi szeretetet, s így Isten lényegéről sem lehet fogalma; mivel téves istenfogalmá234