Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 4. szám - TÁVLATOK - Ianua vitae (Döntés a halál pillanatában?)

teltek és a Krisztust nem ismerők sorsa, az áteredő és személyes bűn egész prob­lematikája összefügg e hipotézissel. Hogy a halál „pillanata” döntő fon­tosságú az ember szempontjából, hogy ez az utolsó chance az ember számára, — ezt nem csak feltételezhetjük. Erre utal az egyház évezredes liturgikus gya­korlata s az a tanítás, hogy a halálban való végső kitartás kegyelméért imádkoz­nunk kell. Ezért könyörög az egyház „in exspiratione" még az öntudatlan, a kör­nyezetéről már tudomást venni nem ké­pes haldokló mellett is. - Boros azonban ennél továbbmegy, amidőn azt állítja, hogy a halál pillanatában van csak va­lóban lehetőségünk a teljes, személyes és szabad, állásfoglalásra (einer ganzheit­lichen Stellungnahme). Hipotézisének ér­telmében a halál ban minden ember szá­mára fennáll a lehetőség, hogy képessé­geinek birtokában, tisztán és szabadon az előtte megjelenő, tüzesszemű, átható tekintetű Krisztussal kapcsolatban - mellette vagy ellene - véglegesen dönt­sön. A halálban a lélek számára egy egészen sajátos, sut generis pillanat (Zeit­moment) áll rendelkezésére, hogy ekkor teljes személyi döntést (vollpersonale Entscheidung) hozhasson. Amint e hipotézis állítja, az ember testhezkötöttségének állapotában még so­hasem teljesen „önmaga”, még soha nem „egységes” („wir selbst” - „nie ganz ein­heitlich”). Tán helyesen értjük Boros teóriáját, amidőn kissé kiélezve így fo­galmazunk: az ember életében egyszer - a halál pillanatában - teljesen szabadon dönthet. Az emberélet folyamán ugyanis számos „elidegenítő” tényező - előítéle­tek, környezet, nevelés hatása, kialakított értékrend stb. - saját személyünket ide­gen tényezőkkel terheli. A földi élet fo­lyamatos változásai, a jövőbe való „be- lenövés” során az embernek nem állhat módjában, hogy akárcsak egyetlen pilla­natban is az „osztatlan jelenben” éljen. A „halál pillanata” tehát a szabadság, a teljesen szabad döntés az ember szá­mára. Felmerül itt a kérdés: mi ennek a döntésnek tárgya? Továbbá: hogyan zaj­lik le az? - A testtől elváló lelket ­vallja a hipotézis - nagy világosság tölti el. E pillanatban mindent megért, amit csak teremtett szellem megérthet. Egy­ségben látja saját életét és felfedezi ab­ban Krisztus hívását és vezetését. Látja az egész világot és azt is megpillanthat­ja, hogy a feltámadott Krisztus titka hat­ja azt át. így a halálban az ember min­dent megismer és tud, amit csak tudhat és épp ezáltal válik képessé arra is, hogy teljesértékű döntést hozzon. Ezt a dön­tést pedig a Krisztussal való, élesen ki­rajzolódó találkozás nyomán hozza meg. E nagy pillanatban egyszerűen lehetetlen, hogy elmenjen Krisztus mellett. Dönte­nie kell - így vagy úgy. S amilyen dön­tést itt, a halálban hoz, ez valóban dön­tő, végleges marad számára. E döntés azért ily definitiv jellegű, mivel az em­ber egész valóját mintegy „beleadja” abba. Az ember itt egyetlen döntéssé válik (ganz zur Entscheidung wird). így, ebben a döntésében él azután örökké. Az ember örökkévaló élete nem egyéb, mint kibontakozása (seinshafte Entfaltung) annak, ami e pillanatban történik. így lesz a halál valóban születés az ember számára. Amidőn az ember szemtől szembe áll a feltámadott Krisztussal s e döntő találkozásnál őellene határoz, saját sorsát véglegesen megpecsételi. Mégis, mindez nem változtat Krisztus­nak feléje áradó szeretetén. Csakhogy az ilyen döntés nyomán a szeretet nem me­lengetni, hanem örökké égetni fogja (ez a pokol). Ha viszont az ember Krisztus mellett dönt, akkor a döntés fény, me­legség, boldogság - mennyország lesz számára. így tehát e végső és egyetlen teljesen szabad „igen” vagy „nem” lesz egyben az ember örökké érvényben ma­radó ítélete is. Mindeme - sommásan ismertetett - megállapításból néhány fontos következ­tetést von le Boros: i. Senki sem kár­hozhat el pusztán azért, mivel valami véletlen folytán hirtelen meghal. Vagy mivel Istent élete során soha helyesen nem ismerhette meg; mivel oly család­ban nőtt fel, ahol nem kapott semmi szeretetet, s így Isten lényegéről sem le­het fogalma; mivel téves istenfogalmá­234

Next

/
Thumbnails
Contents