Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 3. szám - TÁVLATOK - Merre tart a liturgikus megújulás?
nak csupán egyik legjelentősebb gyakorlati eredményére utalunk: az eddig hivatalos Proprium énekek - kivéve az in- terlekcionáris énekeket - helyettesíthetők a misében megfelelő népénekekkel, a püspöki kar engedélyével. Az Instrukció után hamarosan forgalomba került a már régóta meghirdetett Graduale Simplex; ez hasonló okok miatt szintén évek óta váratott magára. Ennek a leegyszerűsített dallamú gregoriángyűjteménynek elsősorban az lett volna a szerepe, hogy kisebb templomokban segítse a gregorián ének fenmaradását egyszerűbb dallamformákkal. Ezzel a célkitűzéssel a megkésett megjelenés miatt alig számolhat már, sőt nyugodtan elmondhatjuk, hogy 40-50 évvel korábban lett volna igazán jelentősége. A Graduale népnyelvű fordítását engedélyező utólagos rendelkezés azonban annyiban nem jelentéktelen, hogy a Graduáleban találhatók a Római Misekönyvtől elütő Prop- riumszövegek is, általában reszponzoriá- lis feldolgozásban; ennél és hasonló ösz- szeállításoknál a nép bekapcsolása igen termékeny lehet. A Graduale simplex tehát új lehetőségeket nyújt a mise változó énekeinek alkalmazásában. A zenével kapcsolatosan említést érdemel még a Zsinat után létesülő „Universa laus” elnevezésű egyházzenei társulás, amely a liturgikus megújulásban új utakat keres az egyházzenében. Körükbe tartoznak az egyházzenei megújulás olyan közismert egyéniségei, mint például a zsoltárdallamairól híres J. Gélineau. Az egyházzene peremén mozognak az egyenlőre még inkább a kezdeményezés stádiumában mozgó jazz, illetve beat misék. Ezek a mai ifjúság azon igényeit juttatják kifejezésre, hogy a liturgiába a hozzájuk közelálló zenei alkotásokkal kapcsolódjanak be. A Szentszék nem zárkózik el az ilyen kísérletek elől sem; Rómában a S. Alessio templomban folyó beat misékről lehet olvasni. Nálunk a Mátyás-templomban a többször bemutatott húsvéti beat mise keltett élénk és jobbára pozitív visszhangot. Visszhang a liturgikus megújulás eddigi eseményeire. Természetszerűleg nehéz felmérni a liturgikus megújulás eddigi eredményeit, hisz még a kellő távlatok hiányoznak hozzá. Nagy általánosságban mégis azt lehet mondani, hogy a hívek jelentős része örömmel és készséges hozzáállással fogadta azokat. Ez kitűnik a Notitiae havi értesítőben közölt válaszokból, amelyeket a Consilium kapott az 1966-ban a püspöki karokhoz kibocsátott kérdőívekre. Eszerint pozitívumként megállapítható: a keresztények közösségi érzésének elmélyülése; élőbb közösségek kialakulása, az egyetemes egyházzal való kapcsolat elmélyülése; tudatosabb neve- lődés az eukarisztia ünneplésében való részvételre (Notitiae 1967. 55). A Világiak Apostolságának 1967-es nemzetközi kongresszusa szintén a liturgikus reformok további fejlesztése mellett foglalt állást. Az sem titkolható azonban, hogy kiéleződött a feszültség a tradíciót védők és a haladók között. A tradiciona- listák, akik elsősorban a latin nyelvért és a régi megszentelt formákért szállnak síkra, egymásra találnak a kicsiny, de hangadó „Una voce” tömörülésben, mely elsősorban akadémikusokat foglal magában. (H. B. Meyer, „Una voce” - „nunc et semper” Bibel und Liturgie, 1967. 5.) A másik csoport éppen a megújulás jelenlegi menetével és megoldásaival elégedetlen. Ilyenek főleg Hollandiában és más nyugati közösségekben lelhetők fel. Ezeknek nem szabad feledni azt, hogy pillanatnyilag átmeneti stádiumban van az egész liturgia: már nem régi és még nem új. Sokszor még az új formák mögött hiányzik az új szellem. Ezt csak tudatos és türelmes neveléssel lehet a hívekben és a papságban egyaránt kialakítani. Merre tart a liturgikus megújulás? - Amerre a liturgia célja mutatja: Jézus Krisztusban az Isten fokozott dicsőítése és az emberek megszentelése felé. A liturgikus megújulás nem öncélú valami. Mivel a liturgia az egyház legmagasabb- rendű tevékenysége, ezért intenzívebbé tétele az egyházi életnek magának is intenzitásban való növekedést jelent. A liturgikus megújulás célja az egyház meg173
