Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 3. szám - TÁVLATOK - Merre tart a liturgikus megújulás?
újulása a liturgia által, amint H. Volk mainzi püspök írja (Theol. Grundlagen der Liturgie, 1966. 117). A liturgikus megújulás nemcsak és nem is elsősorban a rítusok megváltoztatását jelenti, hanem az ember bevonását a liturgiába és reformját a liturgia által. Ezért helytelen dolog a liturgikus formák és szertartások megújításától rögtön az emberek megváltoztatását várni. Mindezek a reformok azonban üdvösen elősegítik a belső bekapcsolódás hatékonyságát és így egész keresztény életünk reformját. Max Thurian-nak, a taizéi protestáns szerzeti közösség teológusának szavaival zárhatjuk áttekintésünket: ,,A liturgia a keresztények számára - sokkal inkább, mint valaha - létezésük lényeges eleme és szükséges formája. Az egész liturgikus élet közösség Krisztus akaratával és megváltói művének megvalósulása: tevékeny közösség a megfeszített és föltámadt Krisztussal a Szentlélek bensőséges örömében. A liturgikus élet a Fiú imája az Atyához, testében az egyházban a Szentlélek által. Az egyház térségében megismétlése az isteni személyek egymással való kimondhatatlan kapcsolatának. A liturgia bevonja az egyházat a Szentháromság misztériumába”. (Aktion und Kontemplation. Gütersloh 1963. 97. ο.) s. r. (Lezárva: 1968. jún. 15.) A női hivatásról A kegyelmi élet feltételezi a természetes életet. A nő testi-lelki felépítése a természetes anyaság feladatához idomult; az utódok létrehozását a házasság szentsége megszenteli és bevonja magának az Egyháznak az életáramába. De a nő részvétele az Egyház természetfölötti anyaságában tovább megy ennél. Arra hivatott, hogy együttműködjék gyermekei kegyelmi életének ébresztésében és táplálásában. Így tehát az Egyház természetfölötti anyaságának követlen eszközévé válik, ő maga is részt nyer ebben a természetfölötti anyaságban. A házasság szentsége a házastársakat elsősorban arra hívja meg, hogy a kegyelmi életben kölcsönösen segítsék egymást. Ezen túlmenően a ház asszonyának feladata az, hogy mindenkire kiterjessze anyai gondoskodását, aki oltalma alatt él. A hitélet ébresztése és segítése a lelkekben, ahol erre csak lehetőség nyílik, végül is minden keresztény feladata. De a nő különösképpen hivatott erre, az Űrhoz való neki szánt különleges kapcsolat következtében. Edith Stein, Die Frau in Ebe und Beruf c. könyvéből (Wien, 1963. Herder-Bücherei 129.). 174
