Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 3. szám - Nyíri Tamás: Hogyan beszéljünk Istenről?
a tapasztalatokban találkozhatunk, amelyeket semmiképpen sem értelmezhetünk úgy, mint saját énünk kiterjesztését. A határélmények és az én-te viszony közvetíti Istent a mai embernek. Határélményen azt értjük, amikor saját exisztenciánk megvalósítása közben beleütközünk abba, ami már nem manipulálható, ami feltart, korlátoz és egyben arra késztet, hogy fölébe kerekedve túllépjünk rajta. A semminek azonban határa sincs. Ha emberi exisztenciánk végrehajtása közben határba ütközünk, az emberi élet, igazságosság, jóság, szabadság és szeretet határába és korlátaiba, akkor ebben az ütközésben nem az üres semmi, hanem a korlátlan élet, igazság, szabadság és szeretet jelenik meg exisztenciánkban. Nem a maga véletlen teljességében, hanem mint az a feltétel, ami lehetővé teszi az ember transzcendenciáját. Ha a határélményekből kitűnik, hogy az ember több, mint ő maga, mert az emberi lét minden megvalósítása túlmutat az emberen, akkor érthető, hogy arra való minden valódi emberi kapcsolat, hogy közvetítse Istent. Az én-te viszony Krisztus szavai szerint is alkalmas arra, hogy valódi transzcendentális tapasztalatot nyújtson (Mt 18, 20). Ezért írhatja Rahner, hogy aki ismeri a feltétlen hűséget, az abszolút igazságosságot, aki tudja, hogy mit jelent az emberek közti önzetlen szeretetből fakadó odaadás, az akkor is tud Istenről, ha a reflexe úgy tudja, hogy nem tud Róla [17]. A korszerű mystagögia által azonban aránylag könnyen rávezethetők az emberek határélményeik transzcendentális értelmezésére. Nézzünk néhány példát. Elsőnek itt a halál. Miért nem tudunk belesimulni élet és halál természetes ritmusába? Miért nem magától értetődő a halál? Nem azért okoz konfliktust, mert emberi életünk megvalósítása közben megtapasztaltuk transzcendenciánkat, más néven szellemiségünket? A szellem pedig az az emberben, amellyel szöges ellentétben áll minden pusztulás, szétesés és halál. A föltétel pedig, ami lehetővé teszi az ember szellemiségét, nem lehet más, mint a transzcendens, világfeletti lét. Azután itt van az emberi szellem korlátlan tudásvágya, mely addig kérdez, amíg választ nem kap összes értelmes kérdésére. Mi az a föltétel, ami lehetővé teszi az ember korlátlan tudásvágyát? A minden föltétel nélküli, magától értetődő, legvégső Igazság. Nélküle üres illúzió lenne minden megismerés, s végső érthetetlenségbe torkollnék minden érthetőség. Sokkal közérthetőbben közvetíti Istent az emberi szabadság. A felelősség súlyát mindenki ismeri. Egész létünk beleremeg abba az esetlegességbe, hogy biztosíték nélkül vagyunk kiszolgáltatva saját szabadságunknak. De mi az a föltétel, ami lehetővé teszi az emberi szabadságot? Mi az, ami kiemeli az embert a közvetlen érdek és haszon világából? Ami lehetővé teszi, hogy semmi sem tudja foglyul ejteni az embert? A boldogság utáni vágyunk, ami a Végtelen Jóra támaszkodik. Azért lehet szabad az ember, mert akarata alapvetően a Végtelen Jóra irányul. Azért nem képes semmi sem maradéktalanul betölteni az emberi akaratot, mert ettől a Végtelen Jótól egyformán végtelen távolságra van minden véges jó. Isten és az emberi szabadság nem fordított, hanem egyenes arányban áll egymással: azért beszélhetek szabadságról, mert rám tette kezét, lefoglalt magának és ezzel fölszabadított az Isten. Végül itt a szerelem. Ha semmi sem kötheti le az emberi szabadságot, akkor mi teszi lehetővé a szerelemben kiemelkedő feltétlen igényű A szerelem önmagában érvényes és értelmes, kimondhatatlan fönség, ami igazolja a létet és jóváhagyja az életet. A szerelem értelmessége, világossága, feltétlensége az Egyetlen Örökkévalót közvetíti, aki lehetővé teszi mindezt. Ezekben az emberi tapasztalásokban megtalálható az Istenről való beszéd legfontosabb logisztikai és nyelvanalitikai kívánalma, az igazolhatóság. A modern logisztika és nyelvanalitika szerint a beszéd jelentése akkor igazolható, ha össze tudjuk vetni elemi tapasztalásokkal. Ezekben a határélményekben olyan vallási tapasztalásra teszünk szert, amely eleget tesz a nyelvanalitika követelményeinek. Anélkül, hogy 159
