Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 1. szám - Szennay András: Valóban sziklán állunk?
jenek. Nem a „kormányzottaknak” engedelmességéről van elsősorban szó, hanem arról a ragaszkodásról, mely minden valóban hivő embert Krisztushoz és tanításához fűz· Nem lehetne azonban felelősséget, felelős akciót követelni sem világi hívektől, sem papoktól úgy, hogy „felülről” elhallgattatnák őket, ha őszinte becsületességgel valamilyen józan igénynek hangot adnának, vagy ha pl. valamilyen „túl nehezet”, kényelmetlent kérdeznének. - Mindez persze komoly munkát jelent a hierarchia tagjai és a hívők számára egyaránt. „Az aggiornamento — írja Karl Rahner -, melyet az egyház előkészít, nem azt célozza, hogy az egyház élete kényelmesebb, a világ felé pedig több tekintélyt parancsoló legyen, hanem, hogy megtegye az első, távoli előkészületet ahhoz, hogy a holnap élet-halál kérdésében kitarthasson. Ezért volt csak kezdet a zsinat” (Das Konzil, ein neuer Beginn. Freiburg, 1966, 20). S már 1916-ban figyelmeztetett az élesszemű E. Przywara: „Csak a múlttal való eleven egységben válhat a jelen éltető jövővé.” Amidőn az egyház maga tárt ki kapukat, maga hirdet megújulást, maga számol fel sok minden „hagyományt” (nem „szent” hagyományt) múltjából, maga hoz új törvényeket, reformokat - továbbra is sziklán áll és marad. Mindig a jobban megismert és tisztábban átélni kívánt evangélium - minden radikalizmusával! - lesz vezérlő csillaga. A mában is - hogy a holnapot előkészítse - a megcsonkítatlan, Krisztus szavát, üzenetét tartalmazó evangéliumot akarja hirdetni. Jövőjét csakis múltja felől szolgálja. A világba küldte Mestere, abban él és ahhoz kíván szólni. Érthető, „modern” nyelven és tettekkel kívánja végezni krisztusi misszióját. De mindig úgy, hogy szikla-alapján marad. „A lerakott fundamentumon kívül, mely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat” (1 Kor. 3, 11). TÁJÉKOZTATÓ SZAKIRODALOM: Rahner—Vorgrimler: Kleines Konzilskompendium, Herder, 1966. — Rahner—Semmelroth: Theologische Akademie Bd. I—IV. Frankfurt a. M., 1965—67. — H. U. v. Balthasar: Wer ist ein Christ? Einsiedeln, 1966. — J. Ratzinger: Was heisst Erneuerung in der Kirche in: Diakonia, 1966, 306—16. — W. Schöllgen: Die Paradoxie des Konzils, in: Hochland, 1967, 201—19. — J. Pieper: Herkunftslose Zukunft und Hoffnung ohne Grund, in: Hochland, 1967, 575—82. „Az egyház csak akkor inoghat meg, ha alapja is meginog, de hogyan inoghatna meg Krisztus? Amíg Krisztus nem inog meg, az egyház is szilárdan áll az idők végezetéig.” Szent Ágoston „Az egyház a történelem folyamán, mint Krisztus megtestesítője felveszi az emberi nem szociális és kulturális formáit, de mint természetfölötti közösség, változatlan marad. A civilizációkon keresztül is örökké fiatal... Még emberi arca is annak örök ifjúságáról tanúskodik, aki legyőzte a halált...” Suhard bíboros 1946-os pásztorleveléből 14
