Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 1. szám - Paskai László: A célszerűség mai szemmel
PASKAI LÁSZLÓ A CÉLSZERŰSÉG MAI SZEMMEL A természet értelmezésében gyakran szerepel a célszerűség. A mindennapi gondolkodás is, de a filozófiai megfontolás is folytonosan felveti azt a kérdést: a természet teljes megértése feltételezi-e a célszerűséget? Ez lényegében a következőt jelenti: A természet eseményei nem véletlenül, hanem előre meghatározott cél szerint történnek. Ha egy eseménnyel kapcsolatban célt tapasztalunk, akkor annak az okát is keressük. A cél okát nem találhatjuk meg a tárgyakban, eseményekben, hanem ezektől független (szokásos latin kifejezéssel transzcendens) tényezőre utal. A célszerűség egyben gondolati tartalmat is kifejezésre juttat: mindaddig, amíg a cél meg nem valósul, csak gondolati, eszmei tartalomként létezik. Ezért a célszerűség gondolkodó, szellemi lényre is utal. — Azt a tényt, hogy az eseményekben valami cél érvényesül, célszerűségnek mondjuk; azt a tényezőt, amitől a cél ered, cél-okság- nak nevezzük. Ez a gondolatmenet könnyen érthető, szemléletes, mert a célszerű emberi cselekvés mintájára ábrázolja a természetet; így önmagában nyilvánvalónak is látszik. Éppen világossága miatt lett közhasználatúvá a transzcendens okság, főként Isten létének az igazolásánál. A természet folyamataiban nagy rend, ésszerűség, törvény- szerűség uralkodik. A láthatatlan világ ilyen módon utal egy láthatatlan lény láthatatlan kezére, utal valakire, aki működik a természet eseményeiben. A természettudomány előhaladása azonban kezdte a célszerűség ilyen értelmezését feleslegessé tenni. A természet folyamatait a természet erőivel lehet és kell megmagyarázni. A természettudósok minden folyamat mögött a fizikai okságot keresték. És többé-kevésbé sikerült is minden folyamathoz a megfelelő fizikai hatóokot megtalálni. A természettudomány világában az okság régebbi, sokrétű megfogalmazásával szemben, ahol a cél-oknak lényeges szerep jutott, ma már csak a fizikai ok, a ható ok szerepel. Minden más okra, így a cél-okra való hivatkozás csak misztifikációnak tűnik, ami meghamisítja a természet képét és gátolja a természet egzakt, tudományos megismerését. Kérdésessé vált tehát: beszélhetünk-e a mai természetismeretünk alapján célszerűségről? A célszerűség használható fogalom-e a bölcseleti kérdések megoldásában? Nehézségek a célszerűség fogalmával kapcsolatban A kezdeti (arisztoteleszi) természetszemlélet a közvetlen megfigyelésen alapult. Ezért erősen antropomorf magyarázatot adott az anyagvilágról. Ennek egyik alaptétele volt, hogy a testek természetes helyzete a nyugalom. Ha valami a természetes nyugalmi helyzetéből kimozdul, a mozgást valamilyen rajta kívül álló ok hozza létre. Az ok, ami a tárgyakat „mozgatja”, sohasem általános jellegű, hanem konkréten determinált. Az az erő például, amivel a követ eldobjuk, konkréten meghatározott erő: meghatározott mennyiségű és irányú „mozgató” erővel rendelkezik, ami pontosan eldönti, hogy a kő hová fog leesni. Ennek megfelelően minden „mozgás” determináltsága miatt magában hordja az eredményét, a célt is. De ez a cél