Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - Pfeifer János: VI. Pál pápa körlevele a népek fejlődéséről
visszaélést, kizsákmányolást és igazságtalan üzleteket. Felemelkedni a nyomorúságból, megszüntetni a társadalmi visszásságokat, lehetőséget adni a tanulásra, a tudományok elsajátítására. Emberi méltóságra, együttműködésre, béke van szükség. Mi a teendő ? A földi javak használatáról, birtoklásáról, a jövedelmek elosztásáról, a fejlődést előmozdító indusztrializmusról, a föladatok sürgősségéről, a tervekről és tervezésről van szó. Ez a körlevélnek egyik legfontosabb és legértékesebb része, melyben egész újszerűén és meglepő módon nyúl hozzá a modern társadalmi problémákhoz. Minden az emberért van, annak boldogulását szolgálja, az igazi-teljes embert. A teremtett világot eszével és munkájával kell meghódítania és használhatóvá tennie. A zsinat hangsúlyozza: „Isten a földet mindazzal, ami rajta van, arra szánta és rendelte, hogy minden embernek és népnek használatára legyen, hogy a teremtett javak mindenkihez méltányosan eljussanak és ebben az igazságosság legyen a vezérlő csillag és ezt kísérje a szeretet” (Gaudium et spes, art. 69). A használati jognak minden más jog, a tulajdonjog és a szabadkereskedés joga is alá van rendelve. Mindkettő csak arra szolgál, hogy az igazságos elosztást megkönnyítse, nem arra, hogy megnehezítse. A használati jog tehát az egész emberiség elsődleges és egyetemes joga. A tulajdonnal kapcsolatban a körlevél hivatkozik a Szentírásra: „Hogyan lehet abban Isten szeretete, akinek a földi javak a kezében vannak és elzárja szívét, ha testvérét nélkülözni látja” (I. Jár. 3, 17). Tudjuk, hogy milyen határozottsággal tanították az egyházatyák, hogy milyen magatartást kell tanúsítaniuk a birtokosoknak az ínséget szenvedőkkel szemben: „Nem a te javad — mondja Szt. Ambrus — mivel nagylelkűséget tanúsítasz a szegények iránt. Csak azt adod vissza nekik, ami az övék. Csak azt vonod meg magadtól, ami a közös használatra adatott. A föld mindenkié, nemcsak a gazdagoké.” A magántulajdon tehát senkinek sem jeltétien és korlátlan joga. Alapjában véve senki sem használhatja fel a fölösleget a saját maga javára, mikor másoknak még a szükséges is hiányzik. Egyszóval: az egyházatyák és nagy teológusok tanítása szerint a tulajdonjogot senki sem használhatja a közjó kárára. Ha konfliktus keletkeznék az egyesek szerzett jogai és a közösség alapvető szükségletei között, az államhatalomnak kötelessége tevőlegesen beavatkozni és megoldást keresni az egyesek és a közösség csoportja között (23). A jövőnek felhasználásával kapcsolatban az enciklika megköveteli a kisajátítást. Felsorolja azokat az okokot, amelyek alapján az államhatalom jogos az államosítást vagy kisajátítást végrehajtani: 1. A birtok nagysága. 2. Annak csekély vagy eredménytelen felhasználása és hasznosítása. 3. Ezáltal a népet sújtó károsodás. 4. Az ország érdekeit érintő jelentékeny kár. 5. A közjót akadályozó körülmények. Hivatkozik az enciklika a zsinat döntésére (Gaudium et spes 71. art. 6. §). Eszerint a rendelkezésre álló javakat nem lehet az emberek kénye-kedvére hagyni vagy önző spekulációkra bízni. Nem lehet eltűrni, hogy egyes állampolgárok túlnagy jövedelmükből — mely az ország dolgozó népének munkájából és gyümölcseiből származik — egy részt külföldre vigyenek vagy kizárólag 43
