Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - Gál Ferenc: A karácsony krisztológiája: az Immánuel
érkezik el a világ az Omega ponthoz, az isteni életben való részesedéshez. Urs von Balthasar joggal veti ellen, hogy az ilyen természettudományos módszerrel felépített teológiai nézetben nincs hely Krisztus keresztje számára. Teilhardot is megragadja az a nagyság, amit a Teremtő az embernek adott, de nála az ember — sőt talán Krisztus is — túlságosan be van ágyazva a Kozmosz törvényszerűségébe. Krisztus sokkal inkább önrendelkező személynek veszi az embert, s a szabadakaratot, a gyöngeséget, az ösztönösséget, a bűnt mind beépíti Isten országának megvalósításába és az egyéni tökéletesség kialakulásába. Az ember éppen azért lett a teremtés nagy titka, mert csak Isten jelenléte és Krisztus keresztje teszi azzá, amivé lennie kell. János evangéliuma a megtestesült Fiút Lógósnak, Igének, Szónak mondja. Az emberi szó nem üres kiáltás, hanem értelme van és valakire irányul. Méginkább ilyen az isteni szó. A beszéd tartalmából és hangzásából következtethetünk a címzett megbecsülésére és a kapcsolat benső- ségére. Krisztusban az Atya saját magát mondta ki és szavának egész tartalmát az embernek adta. „ö tulajdon Fiát nem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért: hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8, 32). Ez az isteni szó azért hangzott el és azért marad velünk a világ végéig, hogy vigasztaljon, bátorítson, életet fakasszon, szeretetre serkentsen, reményt adjon, bűnöket megbocsásson és az idők végén, mint utolsó ellenséget, legyőzze a halált a feltámadással (lKor 15, 25). Az Egyház ezt az emberré lett isteni Szót, az Igét képviseli, azért igehirdetésének rövid foglalata ez a mondat: velünk az Isten. A homályban járó és halálraszánt embernek ez adja meg a jövő reményét. Ha az Isten érdemesnek tartotta, hogy leélje életünket, akkor a legszürkébb hétköznap munkája, erkölcsi döntése, szenvedése és vezeklése sem lehet az élet jeltelen rezdülése csupán, hanem olyan emberi vívódás, amelyben egyúttal isteni értékek valósulnak. Irodalom J. Dupont: Essais sur la Christologie de S. Jean, Bruges, 1951. O. Cullman: Cristologie du Nouveau Testament, Paris, 1958. Yves Congar: Christus in der Heilsgeschichte, Concilium 2/1966/3 kk. Urs von Balthasar: Die Spiritualität Teilhards de Chardin, Wort und Wahrheit 18/1963/339 kk. Karl Rahner: Die Christologie innerhalb einer evoluti ven Weltanschauung, Schriften zur Theol. V. 183 kk. Riedlinger: Die kosmische Königsherrschaft Christi, Concilium 2/1966/53 kk. H. Schlier: Der Brief an die Epheser, Düsseldorf, 1963. R. Schnackenburg: Gottes Herrschaft und Reich, Herder, 1961. 71
