Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - Tarnay Brúnó: A régi és az új Maurice Blondel gondolkozásában
Tarnay Brúnó A régi és az új Maurice Blondel gondolkodásában M. Blondel egyike azoknak, akik mély és maradandó hatást gyakorolnak napjaink katolikus gondolkodóira. Gondolkodása a szó igazi értelmében csíra: nem teljes, nem kész. Ez a befejezetlenség azonban egyenesen ihlet és mozgásba hoz, arra indít, hogy értelmezzék, megvilágítsák és továbbfejlesszék. Így hatott többek között az új skolasztikus ismeretbölcselet egyik eredeti kísérletére, amely J. Maréchal nevéhez fűződik — ez pedig ismét döntő hatással volt K. Rahner teológiájára.1 Ugyancsak ismeretbölcseleti közvetítéssel (De Petter révén) lett tanítómestere E. Schillebeeckx-nek a hit teológiájának kiépítésében.2 De adósának tudja magát L. Levelle, E. Mounier és P. Teilhard de Chardin.3 Gabriel Marcel gondolatmenete párhuzamos, mintegy tükörképe Blondelének/* A II. Vatikáni Zsinat vitái, majd megfogalmazásai tükrözik annak az „új teológiának” (ha ugyan helyes ez az elnevezés) a szellemi légkörét, amelynek kialakításában a katolikus gondolkodók között Blondel kétségtelenül részt vett. Teljes mértékben számot vetni az ember kulcshelyzetével — talán szabad ebben a gondolatban összpontosítani a Zsinat egyik fő célkitűzését. Azzal a ténnyel, hogy az ember nem egyszerűen egy pont az Isten világában, hanem a centrum, a lét megértésének és szabad megvalósításának centruma. Számot vetni nemcsak az ember „lényegével”, hanem állapotával (conditio) és helyzeteivel (situatio). Az ember, ha keresztény, még inkább: időben, történelemben él. Nem lebeghet az időtlenben, világa van. De éppen az ember világa, története s ö maga, akit mindezeken át, mindezeken túl örök és fékezhetetlen erők vonzanak — tanúskodnak kimondhatatlan biztonsággal Teremtője nagyságáról és a Megváltás gazdagságáról. — Az ember világával és ezzel együtt az ember kulcshelyzetével, centrális jelentőségével állt szembe nemcsak a „Gaudium et Spes” konstitúció, hanem az Egyház, a Kinyilatkoztatás, a Liturgia új megvilágítása: az ember üdve, az ember közreműködése, az ember helyzete, az ember részvétele érteti meg Isten műveit, akár a sugalmazás, akár az Egyház felépítése, akár a szenthagyomány, akár a megszentelődés eszközei igényelnek korszerű magyarázatot.5 Teológiánkat az ember perspektívájában kell átértékelnünk és továbbépítenünk. Mit adott ehhez M. Blondel? 72
