Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - FIGYELŐ - Radó Polikárp: A teológiai oktatás megújítása a Vatikáni Zsinat szerint
kés tanulmányának: „Ma már nem jelentős régebbi vitás kérdések s a korábbi idealizmushoz való igazodás helyett: a természetbölcselet, az emberi lét, és Isten természetes ésszel való megismerhetősége kérdéseit kell a filozófiai tanítás középpontjába állítani.” Ezt nagyon megszívlelendő reformnak tartom, persze, hátra van annak megvitatása: melyek azok a „régebbi vitás kérdések” stb., mint ahogyan a teológiai oktatás és a tankönyvek is tele vannak hasonló egykor vitás, ma már alig-alig érdekes problémákkal. Hasonlóképpen gyakorlatilag meg kell jelölni és ki kell munkálni, hogyan és mi által kerül a kozmológia és a teodicea „a filozófiai tanítás középpontjába” — tehát magyarán: mikor tanítsák, mennyit és minő új kérdéseket kell felvetni bennük és milyen új, érdeklődést keltő módszerrel kell ezt megtenni. Nem utolsó kérdés: hol és kitől kaphatunk ilyen irányú vezérfonalakat? ej Helyesen és a Zsinat szellemében mondja még Kecskés: „Nem kielégítő a Általános buzdítással kezdődik ez a rész. A dekrétum kijelenti, adják úgy elő a teológiai tárgyakat, hogy a katolikus tanítást a kinyilatkoztatásból: gondos pontossággal meríthessék (accurate hauriant), mélyre hatoljanak benne (profunde penetrent), és lelkiéletük táplálójává tegyék (propriae vitae spiritualis reddant alimentum), amit még eddig nem hangsúlyoztak, vége tehát a hideg, elmémodern filozófiai irányok merően negatív értékelése. Igazságtalan eltorzításuk elkerülésével, arra is rá kell mutatni, milyen probléma jut bennük kifejezésre, miben járulhatnak hozzá az igazság, a valóság teljesebb ismeretéhez” — hozzátéve, hogy minálunk ez legelső sorban áll a dialektikus materializmus bölcseleti rendszerének ismertetése. d) Kecskés gyakorlati tanácsa: „Az előadást ki kell egészíteni a hallgatókkal folytatott megbeszélésekkel, kérdéseik, nehézségeik meghallgatásával, előnyös lehet a csoportokban való tanulás módja, az anyag egymással történő megbeszélése formájában.” A valóságban ez nincs meg. A dekrétum még megjegyzi, hogy az oktatók segítsék növendékeiket abban, hogy „felismerjék és átlássák (= perspicient) azokat a kapcsolatokat (= nexus), amelyeket a filozófiai anyag (= argumentum) és az üdvösség misztériumai között találhatunk”. Ezzel már a teológiai disciplinák területére lépünk át. leti tárgyalásnak, a tanár lelkipásztora is tanítványának. Ezenfelül a teológiai tanítás úgy történjék, hogy a papi szolgálatban erre képesekké váljanak: hirdetni (annuntiare), kifejteni (exponere) et, megvédelmezni (tueri). Ezen bevezetés után a dekrétum kifejti, melyen teológiai tantárgyakat tart szükségeseknek. I. SzenKrástudomány A Zsinat közismerten minden eddigi zsinatnál nagyobb mértékben emelte ki a szentírás fontosságát, ezt teszi azzal is, hogy első helyen foglalkozik a szentírás tudományával. A szentírás ugyanis — mondja a dekrétum — az „egyetemes teológiai oktatásnak mintegy a lelke kell hogy legyen” (universae theologiae ve- luti anima esse debet), ami távolról sem valóság, hanem jelenleg csupán ábránd. Nem díszítésül hozott szentírási idézetek, nemegyszer helytelen, nem is bibliái értelmezéssel, kellenek, hanem bibliai alapvetés. Melyek a biblikus oktatásnak egyes tárgyai, a dekrétum szerint: a) megfelelő bevezetést bocsássanak ennek elébe (congrua introductione praemissa), ez bevezetés, tehát nem merülhet ki benne a bibliai oktatás. Ami a filozófiára áll, itt is alkalmazandó, bár a dekrétum nem mondja, vannak felesleges kérdések is, pl. a levelek címzettjei (galata-kérdés), nem szükséges minden már elavult irodalomtörténeti elmélettel foglalkozni stb. b) a bibliamagyarázat módszerébe gondosan avassák be őket (exegeseos methodo accurate initientur), ez legalábbis a gyakorlati hermeneutika alapvető fontosságát hangsúlyozza, és feltételezi természetesen bizonyos szentírási részek magyarázatának előadását is. c) „Legfőképpen azonban az isteni kinyilatkoztatás témáit tekintsék át” (maxime divinae revelationis themata perspiciant). Ez a Vatikánum rendkívül szűkszavú, de a lényegre mutató megjegyzése, szoros utasítás, alighanem kénytelenek leszünk a „bibliai teológiát” bevezetni, akár mint külön tantárgyat, amelynek német egyetemeken már tan59 III. A teológiai tantárgyak
