Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - FIGYELŐ - Radó Polikárp: A teológiai oktatás megújítása a Vatikáni Zsinat szerint
székei is vannak, akár az exegézisnek nevezett tárgy keretén belül, amely azonban nálunk általában nagyon kevés óraszámot kap. Viszont előre legyen szabad jeleznem: ismétlések kerülendök, minden egyes teológiai tárgynál elsőnek kell lennie a szentírásra való alapozásnak, ne forduljon elő tehát két tantárgy, vagy esetleg tanszék keretén belül ugyanaz az anyag. d) Gyakorlati, nagyon fontos utasítás: „a szent könyvek naponként történő olvasásában és elmélkedésében ösztönzést (incitamentum) és lelki táplálékot találjanak”. — Négy, különböző és előírt tantárgy, ha úgy vesszük, hat: ó- és újszövetségi introductio, és exegézis, hermeneutika, bibliai teológiai ha egybe vesz- szük a két testamentumot), négy vagy hat tárgy. 2. Dogmatikus teológia Általános utasítás az oktatás módszerére: „Először a bibliai témákat kell előadni” (ipsa themata’ biblica primum proponantur). Mit kell ezen érteni, ebben biblikusok és dogmatikusok nem fognak egyetérteni. Már az elmúlt évben tartott római nemzetközi teológiai kongresszuson is feltűnt a tökéletes ignorá- lás, amelyben a két tárgy egymást részesíti, úgy, hogy valaki megjegyezte, jó volna a dogmatikát és az exegézist egymásnak bemutatni, mert úgy látszik, nem ismerik egymást. A biblikus tárgyalás után a dogmatika azt adja elő, amit az egyházatyák az egyes kinyilatkoztatott igazságok hűséges áthagyományozására és kifejtésére alkottak. Azután előírja, hogy a hallgatók elé tárják az illető dogma tovább fejlődését, tekintetbe véve az egyház egyetemes fejlődését. A módszerre nézve öt dolgot jelöl meg a dekrétum. a) Bármennyire hangsúlyozzák némelyen, a dekrétum kétségtelenül kitart az ún. spekulatív teológia mellett, mert kijelenti: „Hogy a hitnek misztériumait teljességükben megvilágítsák, tanulják meg a hallgatók — a spekuláció által, Szent Tamás szerint — az azokba való mélyebb behatolást.” Éppen ez hiányzik az újabb teológia némely képviselőjénél, Thomas Mehrle, fribourgi professzor helyesen állapítja meg, hogy az analógiás megismerésnek nem szabad elvi bizonytalanságra vezetni, nem szabad feledni, hogy fogalmaink, bár korlátozottak és analógiásak, mégis változ- hatatlan igazságokat fejeznek ki. Ha ezt nem tesszük, elveszítjük az igazsággal szemben az azt megillető tiszteletet, ennek az eljárásnak Mehrle megsemmisítő ítélete szerint az lesz a vége, hogy olyan „pozitív” teológiához jutunk, amely mindent kérdésessé tesz, de szinte semmire sem felel (Krise und Erneuerung der Theologie, in: Freiburger Zeitschr. f. Phil. u. Theol. 1964, 441., 455). b) Gyakorlati tanácsot ad: a dogmatika tanulói „a liturgikus cselekményekben (ide tartozik az eukarisztia, a mise is) és az egyház egyetemes életében ismerjék föl a hit misztériumainak jelenlétét és működését”. Ez a tétel bővebben kifejtve megtalálható a Mysterium fidei enciklikában: Krisztus jelen van az imádkozó egyházban, az irgalmasság cselekvéseinél, a vándor-egyház életében, mivel ő lakozik a hit által szívünkben, jelen van az igét hirdető egyházban, ugyanígy a kormányzó egyházban, mert Krisztus a főpásztor, fenségesebb módon van jelen a misében a bemutató személyében, és hasonló módon a szentségek kiszolgáltatásánál is. A jelenlét legkiválóbb módja azonban, ezen reális jelenlétek mellett az eukarisztiás szubsztan- ciális jelenlét (cap. 4.). c) A dogmatika arra is szolgáljon, hogy „az emberi problémák megoldását a kinyilatkoztatás fénye mellett keressék és annak örök igazságait az emberi viszonyok változandó állapotára alkalmazzák”. Itt van mindjárt a társadalmi kérdéssel szemben elfoglalandó álláspontunk: a kinyilatkoztatás tanítása, hogy a Teremtő az embert szabadnak és a föld urának teremtette, nem Isten akarata tehát az, hogy kisemmizettek és kizsákmányoltak legyenek, mint a kapitalizmusban. A magántulajdon ún. szentsége tehát nem abszolút igazság, amint már majd negyven évvel ezelőtt Horváth Sándor kimutatta (Das Eigentumsrecht nach dem Hl. Thomas v. Aquin). Az emberi problémák megoldásáról legékesebben szól a húsvéti enciklika „Populorum progressio" (1967. márc. 26.), hiszen a kinyilatkoztatás nevében ítéli el mint hamis tant, a magántulajdon, nevezetesen a termelő eszközök birtoklásának abszolút voltát (n. 26), elítéli a kolonia- lizmust (n. 30), a szabad verseny elvét, a profit-elvet, megbélyegzi a nemzetközi imperializmust (26). Szándék az volt, hogy kifejtse, mit mond ezekről a dolgokról Jézus Krisztus evangéliuma (n. 1), ugyanígy kell nekünk is eljárni a dogma korszerű tanításánál. d) „Tanulják meg (ezen igazságokat) a kortársakra alkalmazott módon velük közölni”, ez az aggiornamento, az alkalmazkodás metódusa a közlés módjában, 60
