Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)

1967 / 1. szám - FIGYELŐ - Radó Polikárp: A teológiai oktatás megújítása a Vatikáni Zsinat szerint

Λ teológiai oktatás megújítása a Vatikáni Zsinat szerint „Optatam totius ecclesiae” címen je- ugyanis a kettőt egybefoglalja: oktatást lent meg a Zsinat dekrétuma 1965. okt. és nevelést. Mi elsősorban az oktatást 28-án a „De sacerdotali institutione”, óhajtjuk szemügyre venni, azaz a papképzésről. Az „institutio” I. Előkészítő kurzus A dekrétum feltételez ilyen előkészítő kurzust is. Elsődleges célja a filológia, illetve helyesebben nyelvoktatás abból a célból, hogy azokat használni tudja. A Zsinat ugyanis nem titkolja, hogy a la­tin nyelvet bírnia kell a papnövendék­nek: „A latin nyelvnek olyan ismeretét szerezzék meg, hogy a tudományok for­rásait és az egyház dokumentumait megérthessék és felhasználhassák” (n. 13. intelligere atque adhibere possint”). Előírja a latin mellett a saját ritus nyel- vének tanulmányozását („studium uni­cuique linguae propriae” uo.), és a szent­írás és hagyomány nyelvének megfelelő ismeretét (cognitio congrua linguarum s. scripturae et traditionis” uo.), mit ért a hagyomány nyelve alatt, nem tudhat­juk. Mindenesetre minden papnövendé­Célja ennek az oktatásnak az, hogy a hallgatókat „az ember, a világ és az Isten szolid és összefüggő ismeretére vezessék” (n. 15), „ad solidam (= tartal­mas, állandó) et cohaerentem cognitio­nem hominis, mundi et Dei manuducan- tur”. A filozófiai oktatás alapelve legyen a) „támaszkodjék a bölcselet örökké ér­vényes örökségére” — b) de „a haladó kornak filozófiai kutatásait is figyelem­be vegye” — c) ugyanúgy a tudományok (= természettudományok) haladását is. Ezt a két utóbbi követelményt azért csa­tolta hozzá a dekrétum, mert a növen­dékeknek „helyesen kell felfogni a mai kor jellegzetességeit (= indoles), és fel kell készülniük saját koruk embereivel való párbeszédre”. Ilyen célkitűzéssel kell tanulniuk a filozófia-történetet is, hogy „az egyes rendszerekben fel kell fedezniük azt, ami igaznak bizonyul — hogy meg tud­ják találni a tévedések gyökerét — és képesek legyenek azoknak megcáfolásá­ra”. A bölcselet-oktatás gyakorlati mód­szeréül ezt jelöli meg a dekrétum: „A tanítás módszere (= docendi ratio) olyan legyen, hogy a hallgatókban fel­keltsék az igazság keresésének rendíthe­ket legalább a héber és a görög nyelv­ben oktatni kell, mert ez a legkevesebb a szentírási nyelvek között. Nincs ugyan­is különbség téve szeminárium és aka­démiai fokozat között. Sajátos viszonyaink között azonban hozzá kell fűznünk az előkészítő kurzus­hoz azt a lehetőséget, hogy alap-, illet­ve középfokú hitoktatásban is kell eset­leg részesíteni azokat, akik ilyenben még nem vettek részt. Ugyanígy véle­ményem szerint a lelkipásztori béke­munkára már ezen a fokon fel kell hív­ni a figyelmet. Helytelen volna ugyanis elvből ezt a témát a papképzés későbbi, esetleg befejező stádiumára tenni, ma­gától értetődőnek kell lenni, hogy ez a lelkipásztori magatartáshoz hozzátarto­zik. teilen szeretetét” („excitetur amor veri­tatis rigorose quaerendae, observandae, demonstrandae”). Ugyancsak gyakorlati elv: a tanárok szorgosan ügyeljenek ar­ra a természetes összefüggésre (= neces­situdo), amely a filozófia és az élet va­lóságos problémái között fennáll, vala­mint azokra a kérdésekre, amelyek a növendékek lelkét gyötrik, nyugtalanít­ják (= movent). Közelebbről Kecskés Pál, Mayer—Bal- danza és L. Cardet legújabb tanulmá­nyai alapján a püspöki kar részére a fi­lozófiai oktatásra nézve a következők­ben fejti ki álláspontját. a) A filozófiai oktatás célja, hogy tu­dományos módszert szolgáltasson a geo­lógiának. „Figyelembe kell azonban venni, hogy a reális irányú középiskolai végzettség mellett a hallgatóknak sem előképzettségük, sem érdeklődésük nincs elvont bölcseleti kérdésekhez. Minthogy latinul sem tudnak, a latin nyelv meg- kívánása nem érvényesülhet az érthető­ség kárára” (Kecskés Pál). Itt tehát mindjárt a latin ellen foglalunk állást, közös elhatározás dolga, de a püspöki kar végső szava lesz döntő, hogy ezt a módszertani kérdést elintézzük. b) Másik alapvető megállapítása Kecs­58 II. A bölcseleti oktatás

Next

/
Thumbnails
Contents