Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - Csanád Béla: A holland egyház reformtörekvései
stádiumban van. Megalkották azonban mindkét intézmény létrejöttéhez a szükséges alapot, az egyházmegyei és össz-holland Pasztorális Intézeteket. Ezeknek az intézeteknek a feladata, hogy kidolgozza a holland egyház pasztorális tevékenységének tudományos és gyakorlati részleteit, vagyis a II. Vatikáni Zsinat rendelkezéseinek elvi és gyakorlati következményeit Hollandiára vonatkozólag. Néhány hónap után máris kiemelkedő munkát végez a Központi Holland Pasztorális Intézet (Pastoraal Instituut van de nederlandse kerkprovincie), amelynek központja Rotterdamban található P. Goddijn OFM. vezetése alatt. A többi egyházmegyei Pasztorális Intézet feladatköre sokkal kisebb, mint a központé, a legtöbb helyen egyelőre főleg arra hivatott, hogy az egyházmegye papságának pasztorális tájékozódását segítse és lehetőséget nyújtson lelkipásztori tanulmányok végzésére. Ezek közül a rotterdami egyházmegye Pasztorális Intézetét volt alkalmam közelebbről látni, az intézet vezetőjének, G. J. Feliksnek baráti invitálása révén. Az intézet Rotterdam egyik most épülő lakónegyedében van, egy bérház második emeletén egy komplexumot alkotva a vezető lakásával, annak szépen berendezett, előkelő, de nem fényűző szobáival. Az intézet kartotékrendszere és folyóirattára (nagyobb mint pl. a mi Hittudományi Akadémiánké) néhány pillanat alatt meggyőzött, hogy ezeknek a központoknak fontos szerepe van a pasztoráció reformjában. A Pasztorális Intézetek azonban nem Pasztorális Tanácsok. A Pasztorális Tanácsok feladata nem a tudományos és gyakorlati vizsgálódás, hanem az, hogy az intézetek eredményei és a konkrét helyzet ismerete alapján tanácsolják az ordináriusnak a lelkipásztori teendőket, s viszont képviseljék „lefelé” az ordinárius rendelkezéseit. Tagjai nemcsak papok, hanem világi hívek is lehetnek, s egyes esetekre is kinevezhetők.12 Az ok, amiért a hollandok nagyra értékelik az említett tanácsok munkáját, az, hogy éppen ezekben nyilvánul meg az egyházban az a nagyfokú demokratizálódás, amely korigény és jellemvonása a zsinati szellemnek.12 Pszichológiai érvek is támogatják létrejöttüket: az önkéntesség elvének nagyobb teret biztosítva, kiváló eszközei lehetnek a meggyőzésnek és a „munkapedagógiának”. Meg kell azonban mondanom, hogy a tanácsok ügye Hollandiában sincs teljesen tisztázva, főleg módszerbeli és illetékességi szempontból. A hollandok nem akarják elsietni a dolgot. Nem akarják, hogy a tanácsok már kezdetben csupán üres formalitássá legyenek s általuk csak a bürokratikus nehézségek száma szaporodjék. Jelenleg sokat vitáznak szerepükről, s minden alkalmat felhasználnak a homályos pontok tisztázására, még a nemzetközi jellegű konferenciákat is. Ismeretes, hogy a nyáron, július 10. és 14. között Noordwijkerhoutban tartott Európai Püspöki Symposion tanácskozásai alkalmával két napon keresztül tárgyalták az egyházmegyei, regionális és kontinentális tanácsok ügyét. Ennek a püspöki összejövetelnek egyik előkészítő konferenciáján, amelyen e sorok írója is részt vett, Doornban a Pasztorális Folyóiratok Európai Konferenciáján szintén a fő téma volt a pasztorális és papi egyház- megyei tanácsok kérdése.1'* A doorni megbeszélések színhelyéről, a de Bruyn-lntézet modern falai közül végül is azzal a „megállapodással” távoztunk, hogy egyes vitás kérdéseket a jelenlévő munkaközösségi tagok még tovább tanulmányoznak, s felajánljuk szolgálatainkat egy létesítendő Európai Pasztorális Intézet számára. Doornban főleg az illetékességi problémákon akadtak 22
