Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - Csanád Béla: A holland egyház reformtörekvései
Csanád Béla: Λ holland egyház reformtörekvései XXIII. János pápa az „Ad Petri Cathedram” kezdetű, első enciklikájá- ban, öt hónappal az új zsinat összehívására vonatkozó, általános megrökönyödést keltő bejelentése után, meghatározta az új zsinat célját is: „A zsinat legfőbb célja az, hogy a katolikus hitnek a fejlődését előmozdítsa, a hívők keresztény életét megújítsa és az egyházi fegyelmet korunk adottságaihoz igazítsa.”1 Ettől a megnyilatkozástól kezdve egészen haláláig a boldogemlékű, nagy pápa nem győzte hangsúlyozni, hogy az egyház pásztori munkájának megújítására, korszerűsítésére van szükség, s ez a második vatikáni zsinat fő feladata. „Nem az a feladatunk, hogy az egyház alapvető tanításának pontjaival foglalkozzunk, sem pedig hogy az atyáknak, régi és újkori teológusoknak a tanítását fölöslegesen ismételgessük ... Ezek megvitatására nem kell egyetemes zsinatot egybehívni. Ma igazában arra van szükség, hogy az egész keresztény tanítást törlés nélkül, a mai időkben új odaadással mindenki magáévá tegye” — mondotta a pápa 1962. október 11-én, a zsinat megnyitásakor.2 Űj kor új lehetőségeket és új eszközöket, tehát új feladatokat jelent az egyház számára változatlan céljának megvalósításában, az emberek üdvösségét szolgáló munkájában. Ez a lényege XXIII. János pápa „aggior- namentojának”, ennek érdekében fáradozott a zsinat három éven keresztül, s ma, két évvel a zsinat befejezése után senki sem meri tagadni, hogy a megjelölt cél eléréséhez az alapokat megteremtette a II. Vatikáni Zsinat. A zsinat bezárása óta tehát az aggiornamento az egyház számára, amint azt VI. Pál pápa világosan meghatározta az utolsó ülések egyikén mondott beszédében, a II. Vatikáni Zsinat határoztainak, alap- és irányelveinek megvalósítása: „Mostantól kezdve az aggiornamento jelenti számunkra a végbement zsinat szellemének elmélyült tanulmányozását és normáinak hűséges alkalmazását”.3 A jövőben tehát, még sok évtizedig az egyházban történő eseményeket, pasztorális törekvéseket a II. Vatikáni Zsinat döntéseihez kell mérnünk. Ezt a követelményt tartja szem előtt a jelen tanulmány is, amikor a zsinat utáni egyház sokat emlegetett részének, a holland egyháznak reform- törekvéseiről beszél és véleményt mond. A zsinat bezárása óta eltelt két év eléggé meggyőzhette a világot, hogy ma is óriási vitalitás van az egyházban. Mindenütt a világon nagy erőfeszítések történnek a megújulás érdekében. Az egyházi reformmunka üteme azonban nem mindenütt egyforma. Vannak országok, ahol különböző körülmények miatt nehézségek mutatkoznak a követelmények meg19
