Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - Félegyházy József: Nagy Lajos pécsi egyeteme, 1367
döklő apátjára esett, ki a jogtudományok doktora és 20 évig Montpellier és Avignon egyetemein tanár volt. Megválasztásakor, melyet Petrarca az isteni Gondviselés különös kegyeként üdvözölt, Észak-Itáliában tartózkodott, ahová elődje küldte diplomáciai és egyházi megbízatásokkal. Szent életével és egyházújító tevékenységével mindvégig kitűnt a pápai trónon is. Kormányzati céljai közé tartozott békét szerezni a háborús Itáliában, s keresztes haddal segítségére sietni a töröktől szorongatott keleti keresztényeknek; fel is szerelt némi hajóhadat, mely Péter ciprusi király vezetésével elfoglalta Alexandriát, de utánpótlás hiányában visszaszorultak. Legnagyobb érdeme, hogy annyi gyászos évtized után elsőként kísérelte meg a visszatérést Avignonból Rómába. Az ebben őt akadályozó milánói Viscontiak visszaszorítására Nagy Lajosunk felajánlotta a magyar fegyverek segítségét. E célból jelent meg 1364 elején Avignonban követe, De Surdis János, váci püspök és közölte, hogy királya „Isten, Szent Péter és a római egyház iránti hódolatból kész erős sereget küldeni Itáliába s a maga költségén egy évig ott tartani azon célból, hogy a Szentszék ellenségeit megsemmisítse. ”2'‘ A pápa a legékesebb retorika szólamaiba öltöztetve köszönte meg az ajánlatot, Nagy Lajost a „legkeresztényibb királynak” nevezte és azt írta: „A mai korban példátlanul álló nagyszerű ajánlatod lelkünket teljes vigasztalással üdítette fel” — de otthonába a béke útján akart eljutni. 1367. április 30-án — tehát a pécsi egyetem- alapítás évében — indult el a pápa Avignonból, Itália hódolattal fogadta, előbb Viterbóban székelt (ott adta ki a pécsi bullát 67. szept. 1.), októberben Rómába ment, a nem szűnő zavarok hírére Nagy Lajos Czudar Péter vezetésével egy 500 főnyi válogatott lovast küldött a pápa személyes védelmére. A kis sereg helyt is állt, de végül engedve a francia bíborosok zaklatásának, „Észak jósnője”, Szent Brigitta baljóslata ellenére, a pápa 1370 szeptemberében visszatért Avignonba. Három hónap múlva halott volt. Amíg a király alapítója, a pápa megerősítője volt Pécs egyetemének, addig annak tényleges fenntartása, irányítása, szelleme egy harmadik személyre, Pécs akkori püspökére, Vilmosra, az egyetem kancellárjára hárult. Ki is volt ez a férfiú, akiben a király megtalálta azt a tudományos jártasságot, szervezni tudást, energiát és áldozatkészséget, ami az egyetem létesítéséhez és prosperitásához szükséges?25 Vilmos a rajnai Pfalz egyik előkelő családjából származott. Apja Henricus de Bergzabens, alias de Coppenbach.26 Egyik diplomáciai küldetése során vonta magára Nagy Lajosunk figyelmét, aki szolgálatába fogadta. Nem csalódott benne, diplomáciai sikerek kísérték útját. 1360-ban történt, hogy a IV. Károllyal folyó tárgyalásoknál ő közvetítette a magyar segítséget a császárnak a würt- tembergi gróffal szemben, amiért a császár hálából kétezer arannyal jutalmazta, javadalmi zálogértékben.27 Később is, amikor megromlott, sőt ellenségessé vált Nagy Lajos és a császár viszonya, Vilmos a kiengeszte- lődés híve volt, ily irányban érvényesítette befolyását, amiért Orbán pápa, akinek szintén kedveltje volt, külön köszönő levelével kereste fel. 1367- ben a bajor hercegekhez is őt küldte követül Nagy Lajos.28 Diplomáciai sikereihez mérten alakult pályafutása is: egri prépost, királyi kancellár, 1360-ban pécsi püspök. Így amikor a hely is — Pécs — alkalmasnak látszott, a megfelelő személy is megvolt: valósította meg egyetemalapítását a király. Nem csalódott Vilm,os püspökben, amíg élt (tl374), az intézmény a reményeknek megfelelően fejlődött. Személyében már képviselve 98
