Szolgálat 88. (1990)

Elmélkedések - Leo Scheffczyk: Az ember üdvösségének gondja a fatimai imában

elfordult emberekre. Ezeket Istennek szintén különösen türelmes és tartós irgalmába ajánljuk. Amikor az imádkozó a rózsafüzér-kiegészítésbe belefoglalja az embereknek ezt a csoportját, akkor különösen kiviláglik az, hogy a fatimai üzenetben sürgetett üdvösség gondja minden emberre vonatkozik, azokra is, akik az üdvösségtől igen eltávolodtak és elfordultak. Itt élővé válik ismét a fatimai üzenet szellemére különösen jellemző gondolat, hogy sok ember üdvössége függ a hívő emberek imádságától, áldozatától és odaadásától, azokétól, akik az imádság kegyelmét birtokolják.

Ez az a gondolat, amelyet XII. Pius pápa egyszer így fogalmazott meg: Valóban megható titok az, hogy sokak üdvössége függ Jézus Krisztus titokzatos teste tagjainak imáitól és önkéntes bűnbánati gyakorlataitól. .. és attól a közreműködéstől, amelyet a lelkipásztoroknak és a híveknek... isteni Megváltónk felé teljesíteniök kell.

Ezt az igazságot Fatima különösen azáltal veszi figyelembe, hogy a másokért való működést az imádsághoz köti, és mindenekelőtt az imádság formájában működteti azt, ami Mária közreműködésével a Test Fejéhez, Krisztushoz irányul.

Nos, tudjuk ugyan, hogy Isten egyetlen imádságot se hagy meghallgatat- lanul elhangzani, amelyet Krisztus Jézus által mások üdvösségéért mondanak. De ezen imádság teljesítésének módját fönntartja magának. Annak a kegyelemnek az erőssége és mértéke is, amelyet Ő az imádságért biztosít, kegyelmi akaratának titkába marad bezárva és gondolkodásunk elől megvonva. Végül még azt is figyelembe kell venni, hogy Isten minden kegyelmi működése tekintettel van a szabad emberi akarat döntésére. Az ember pedig képes Isten és a kegyelem ellen is dönteni. A gonoszság titkát (2Tessz 2,7), amelyet Isten megenged, nem lehet ember által és emberi fáradozás által a világból eltávolítani. így vannak határai a mások üdvösségéért való közreműködésünknek, amelyeket csak Isten szüntethet meg.

De ennek nem szabad kisebbítenie az emberi engesztelés és áldozat jelentőségét, amelyet Isten éppen úgy bevon tervének megvalósításába, mint Mária igenlő szavát. Kiváltképpen pedig nem kell félnünk, hogy lehetnek olyan emberek, akikért nem imádkoznak és nem hoznak áldozatot. A máriás egyház mint egész állandóan imádkozik és áldozatot hoz az emberiség látszólag legelliagy atottabb tógáiért is. Aki pedig a fatimai üzenetet komolyan veszi, az különös módon csatlakozik ehhez az ima- és áldozati közösséghez, amely senkit nem hagy figyelmen kívül, és senkit sem felejt el.

Ez az előadás elhangzott Altöttingben, a 20. fatimai kongresszuson. A magyar fordítást A fatimai látnokok 1990-es 1-2. számából vettük át, a 3-7. oldalakról.

81