Szolgálat 88. (1990)
Elmélkedések - Anne Gagey: Papi édesanyának lenni
Anne Gagey PAPI ÉDESANYÁNAK LENNI Az októberi püspöki szinódusi ülésen meghívott auditorként (hallgatóként) egy francia házaspár is részt vett. Pierre Gagey pszichológiaprofesszor a párizsi egyetemen (Paris VII Jussieu); felesége, Anne, szintén pszichoanalista. Október 4-én szólaltak fel. A feleség felszólalását hozzuk teljes fordításban. Bölcseleti tanulmányaink után 1945-ben házasodtunk össze. Előbb líceumokban, majd pedig tanítóképző intézetekben voltunk professzorok. Később pszichoanalistává képeztük magunkat, és pszichopatológiát tanítottunk az egyetemen. 1946-ban leánykánk született, és nyolc fiú követte őt. Ezek közül kettő, a második meg a negyedik, pappá szentelődött, az egyik 14 éve, a másik 9 éve. Kegyelemként éltük meg ezt a két eseményt. Befogadtuk a vele járó örömöt. Misztériumát pedig tiszteletben tartjuk. Meglehetősen zavarban érezzük magunkat most, amikor megpróbáljuk elmondani, hogy családi életünkből emberi szemmel mit lehet olyan tényezőnek tekinteni, ami talán elősegítette, és mindenképpen megőrizte ennek a két gyermeknek a hivatását. Első válaszként a következőket mondhatom el. Ezek a gyermekek beleszülettek a legklasszikusabb katolikus polgári hagyományba. Nagy szüleik mindkét oldalról szilárd, hívő és gyakorló házaspárok voltak. A nagybácsik és a nagynénik között van egy jezsuita és három szerzetesnő, idősebb unoka- testvéreik között pedig két pap és két szerzetesnő. Mi magink hűségesek maradhattunk ehhez az örökséghez. Nem merült fel semmi egészségi vagy hivatásbeli vagy affektiv probléma, amely megzavarhatta volna családi szentélyünk egyensúlyát. E kiváltságok felsorolása nag’on helyénvaló alázatosságra késztet. Azt azonban még nem árulja el, miért érezte magát ez a két gyennek nyugodt derűvel elhivatva a papságra olyan időszakba}!, amikor a papságot Francia- országban élénk kontesztálás vette körül. Most itt éppen erről a nyugodt derűről tehetünk tanúságot, amellyel fiaink a papi szolgálat felé vették útjukat, és ma is gyakorolják azt. Tanúskodunk róla; de arra nem tanhalunk igényt, hogy meg is fejtsük. Mégis úgy gondoljuk, hogy ez a nyugodt derű talán kapcsolatban áll bizonyos 82
