Szolgálat 88. (1990)
Elmélkedések - Leo Scheffczyk: Az ember üdvösségének gondja a fatimai imában
számára. Fatima, amint az egész evangélium is, hirdeti az örömöt és Isten tettének győzelmes jellegét, amelyet a világgal művelt Jézus Krisztusban és Mária közreműködésével Kifejezetten megjövendöli a harmadik jelenés (1917. július 13-án ): Ha megteszik, amit mondok nektek, akkor sokan megmenekülnek, és béke lesz... Végül Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog. Ez az üzenet tehát éppúgy ígér örök üdvösséget, mint időleges boldogságot, természetfölötti üdvöt és temiészetes békét. Olyan korban, amikor az emberek a világ végső sorsáért (gyakran túlzott, önkínzó és hitetlen) aggodalomba}! élnek, akkor ez az üzenet fényt sugározhat, bizakodást terjeszthet és reményt nyújthat. De nem tagadható, hogy a harmadik kérés szavai a pokol veszélyéről érvényesek maradnak. Akkor a következő kérdés adódik: Hogyan van ez a két kijelentés összha]igba}i? Lehet egymás mellett ígéret és fenyegetés, vagy nem ellentmondás ez? Az ember tud válaszolni erre a kérdésre, ha meggondolja, hogy a Jézus Krisztus által történt megváltás, amelynek Mária tevékeny részese volt, nem automatikusan és mechanikusan hat az emberre, még a keresztényekre se. Krisztus ugyan Bárány lett, aki elveszi a világ minden bűnét (Jn 1,29). Ő, amint Szent Pál mondja, mindnyájunkért a bűn hordozójává lett (2Kor5,21), és a bűn egész átkát magára vette (vö. Gál 3,13). Ezzel alapvetően minden emberszámára megszerezte az üdvösséget, ismét megnyitotta az eget. Ezért a megváltás egész művére érvényes: Isten azt akarja, hogy minden ember üdvö- züljön (lTim 2,5). De természetesen ezt azzal a feltétellel akarja, hogy az emberek meg is térnek, hogy hitben és szeretetben a megváltás művébe belekapcsolódnak, hogy ezt saját maguk is akarják, hiszen bizonyos az, hogy Isten az ember szabadságát nem sérti meg hogy Ő az ember tagadó válaszát is megengedi megváltó műve ellen. Azt is tudjuk a Szentírásból, az egyház történelméből és saját tapasztalatunkból, hogy vannak emberek, akik Isten szavával ellenkeznek, hogy vannak megkeményedett és megátalkodott lelkek, akik a megtérésre látszólag nem szomlnak rá. Nos, a fatimai imádságra jellemző, hogy nem hagyja figyelmen kívül az embereknek ezt a csoportját sem, és hogy itt a régi lelki alapelv érvényes: egyetlen élő üdvösségében sem szabad kételkedni. Ez a negyedik kérés mellékmondatának utalásában jut kifejezésre, ahol az eget azokért ostromoljuk, 5 ___akik leginkább rászorulnak irgalmadra. E zekben a szavakban Isten kegyelmi segítségének a lehető legszélesebb kiterjesztése történik a különösen rászorultakra, a végső céltól különösen 80
