Szolgálat 88. (1990)

Elmélkedések - Leo Scheffczyk: Az ember üdvösségének gondja a fatimai imában

Hog a bűnök bocsánata az engesztelés útján és Jézus engesztelő kereszt- áldozata által következett be, ma már sok ember nem fogadja el. Ők egy állítólag tökéletesebb Isten mellett kardoskodnak, aki nagylelkűségében a bűnöket feltétel nélkül megbocsátja, és mintegy már meg is bocsátotta. Jézus Krisztus szenvedése és keresztje akkor már nem lennének a megállás cselekedetei, hanem csak Jézus Krisztusnak az emberiséggel való maradéktalan egyesülésének vagy szolidaritásának jelei.

így nézve a bűntől való megszabadítás nem Isten és az ember között (nem is Isten és az Istenember között) menne végbe, henem kizárólag Istennek egy örökös és tartós megbocsátó tevékenységében. Akkor egy olyan Isten létezne (amint ezt kritikusan kifogásolhatnánk), aki túlságosan is emberi alapelv szerint cselekedne: mindent megérteni annyit jelent, mint mindent megbocsátani. Az ember szálltára elveszítené értelmét a látnokoktól szorgalmazott áldozat és szenvedés mint engesztelés a sok bűnért.

Ezzel szemben áll afatimai üzenet maga, amely itt csak a Szentírás igazságát adja vissza időszerű hangsúllyal: a bűnöst szerető Isten akarja a kereszt- áldozatot a bűn kiengesztelésére. De nem egyoldalúan felfogott igazságosságból akarja ezt, illetve megtorlásból vagy bosszúvágyból, hanem éppen szent szerétéiből, amellyel saját magának is tartozik, és amelyet szabadon felajánl az embereknek is. Hiszen a hitben világosan felismerhető az, hogy Isten, aki a bűnöst a bűntől való megszabadítás eseményébe bevonja, aki őt az engesz- telésben a bűn feldolgozásában részessé teszi, az nagyobb komolyságot tanúsít az emberrel szemben, tiszteli, becsüli és szereti az embert, mégpedig jobban, mint az az Isten, aki csak megbocsátana, és a bűnt egyszerűen elfelejtené. Ez egy olcsó kegyelem megadása lenne, amely sem a szent Isten nagyságának, sem az emberi személy jelentőségének nem felelne meg.

De mivel Isten engesztelési kíván, hagyja, hogy az ember együttműködjék szeretetével, és a bűn feldolgozásában együtt tevékenykedjék. Az engesztelés íg Isten egesítő szeretetének átvétele a bűnös által, az ember önkéntes bemenetele Isten szeretetének folyamába, úg, ahog az első jelenés alkalmával Mária kérdése felszólít: Akarjátok Istennek ajándékozni magatokat? Ilyen bemenetel Isten tisztító és a bűnt kiégető szeretetébe a bűn súlya alatt szenvedő ember számára nem történhet meg fájdalom és kín nélkül.

Ez a kérés bizonyítja tehát afatimai üzenetre jellemző üdvözítés gondját az emberiség bűneire vonatkozóan. Ez azonban az imádság harmadik felszólításában még erősebb lesz, mégpedig ebben a kérésben:

77