Szolgálat 88. (1990)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Gondolatok Jézus evangéliumának erkölcsi értékrendjéről
szabadság megszerzésének és megőrzésének nem az a módja, hogy próbálunk elmenekülni belőle. Az Atya mindig meg fog óvni tőle bennünket, ha kérjük, és együttműködünk vele. A világ értékrendjének érvényesülését szüntelenül tapasztaljuk már közvetlen környezetünkön belül is. A tömegkommunikációs eszközök révén pedig ez az értékrend ébrenlétünk minden percében harsány színekkel, harsogó hangokkal bombázza érzékeinket. Hírekkel, zenével, kitalált történetekkel, reklámokkal a "világ" szüntelenül befolyásolni próbál bennünket, valamire rá akar bírni: így viselkedj, így öltözz, ezt vedd meg, ezt tedd, ezt olvasd, ezt nézd! Úgyhogy teljes joggal kérdezheti valaki: Van-e egyáltalán esélye a keresztény tanításnak a "világ" ilyen méretű, nem szűnő, koncentrált támadásával szemben? Versenyképes-e Isten országa az "evilági várossal" szemben? Isten országát nemcsak a kifejezetten vallásos tárgyú publikációk, adások építik, hanem minden, ami igazán emberi, szép és jó, valamilyen módon erősíti azt. De ezek mellett tengernyi a szintén a szép és a jó vonzó köntösébe burkolt, de káros befolyású anyag is. Az üdvösségtörténet jelenlegi szakaszában keveredik egymással a tiszta búza és a konkoly. Az alábbiakban megvizsgáljuk néhány egymással szembeállított értékpárban egyrészt a körülöttünk lévő, a modern tömegkommunikációs eszközök révén otthonainkba is betörő világ viselkedési normáit, másrészt a Jézus evangéliumában elénk áhított keresztény magatartásformákat. 1. Elsőnek lenni minden áron - vállalni az utolsó helyet Niccolö Machiavelli foglalta írásba először a minden skrupulus nélküli hatalomra törésnek, azaz a hatalom megtartásának és növelésének minden morális elvet figyelmen kívül hagyó, abszolút katekizmusát. Az A fejedelem c. könyvecskéjében a hatalom bírása érdekében megengedettnek, sőt szükségesnek tartja a gyilkosságot, hazugságot vagy bármely más, erkölcsi törvényeket sértő magatartást. Kevesen vallják be, hogy tudatosan magukévá teszik a könyvben foglalt elveket és gyakorlatot, de annál többen gyakorolják azokat - olyanok is, akik sosem hallottak Machiavelliről. S nemcsak "fejedelmekre", azaz uralkodókra, diktátorokra, politikai vezetőkre és hadvezérekre áll ez, hanem azt az élet minden szintjén megvalósulni látjuk tekintet nélkül fajra, nemre, nemzetiségre vagy vallásra. Híres, kisarkított példákként említhetünk olyan személyiségeket, mint Caligula, Napoleon, Hitler, Sztálin - vagy akár Szaddám Húszéin, de megtaláljuk őket nemcsak a történelemkönyvek vagy napilapok hasábjain, hanem közvetlen környezetünkben is. A csúcson lenni, első embernek lenni mindenki között, híressé, ismertté válni: ez a kísértés igen sok embert indít arra, hogy nemtelen, 6