Szolgálat 88. (1990)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Gondolatok Jézus evangéliumának erkölcsi értékrendjéről

sőt kegyetlen, sőt gyilkos módszerekhez folyamodjék. Attól kezdve, hogy valaki rágalmazással kitúr valakit állásából, és ő kerül helyére, vagy hogy valaki csalással megnyeri a sportbajnokságot vagy a politikai választást, egész a haláltáborok és Gulagok felállításáig roppant széles skálája, ezernyi változata van a hírért és hatalomért való aljas küzdelemnek.

Ezzel szemben Jézus elénk állítja az új teremtés cselekvésirányító normáját: "Foglald el az utolsó helyet!" (Lk 14,10) "Közöttetek... a legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig, mintha szolga volna." (Lk 22,26) És példának saját magát állítja: "Úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék." (Lk 22,27) "Ha tehát én, az Úr és a Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg." (Jn 13,14-15)

Ez a magatartás nem morbid mazochizmus, nem is álszerénység. Az alázat latin szava, humilitas, a humus szóból származik, ami termőföldet, talajt jelent, és arra emlékeztet, hogy az alázat nem más, mint a valóság talaján állás, realizmus, teremtmény voltunk elfogadása, míg a felfuval- kodottság, önteltség képzelődésen és önámításon alapul csupán. Míg a gőgjében, felfuvalkodottságában az első helyet kereső ember önmaga istene, addig a helyes módon alázatos férfi vagy nő tudomásul veszi, hogy teremtmény, és nem próbálja Isten helyét bitorolni. Jézus maga is megmutatja a főhelyekről szóló példabeszédben (Lk 14,7-11), mennyire természetesjózanságból és bölcsességből fakad a jól értelmezett szerénység: aki magát megalázza, végül is maga jár jól. Bár a példabeszéd a mennyei lakodalmas asztalra és tetteink örök jutalmazására is utal, első, közvetlen értelmezésében a földi házigazdától jövő megtiszteltetést és a vendégek előtti kitüntetést juttatja kifejezésre.

De az ilyen pusztán józan megfontoláson alapuló viselkedésmód nem lenne elégségesen megalapozott és méltó az Isten országa tagjai számára. Mert ha csak azért szerény valaki, hogy a házigazda feljebb adjon neki helyet, akkor már megkapta jutalmát (vö. Mt 6,2.5.16). Isten gyermeke számára alázatos magatartásra csak Jézus új parancsa ad elegendő indítékot: "Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást." (Jn 13,34) Csak ha szeretetből fakad, lehet az alázat igazi és autentikus. Csak annak, aki szeretetből akar szolgálni, hiteles a szerénysége. Csak aki igazi, meleg együttérzésből mossa testvére lábát, követi csakugyan Jézus példáját. Az együttérző szeretet szempontjával gazdagodott alázat viszont egyszerre elveszti passzív jellegét, és pozitív előjelet kap: nem a visszahúzódás, nem a cselekvés félénk elutasítása jellemzi többé, hanem az embertársak közötti

7