Szolgálat 88. (1990)
Élet a plébánián - Eszes Éva: Az óvodások pszichológiája és hitoktatása
2,40.) Igaz, ezt az írás a már 12 éves Jézusról mondja; de nem érvényes-e ez az igazság életének korábbi szakaszára is? írásom témája: Az óvodások pszichológiája és hitoktatása. A hitoktatás szó talán más korosztálynál sem épp a legmegfelelőbb, legtalálóbb arra a tényre, amiről szólnom, beszélnem kell. De itt, a legkisebbeknél, úgy vélem, egyáltalán nem alkalmas kifejezés. Az óvodáskorú gyereket nevelni, fejleszteni lehet és kell. Óvni, védeni is kell. A fejlődésben segíteni, a testi-lelki fejlődés, érés útján kísérni kell. A hitre rásegíteni, a hitbe bevezetni - ez a feladatunk. Igaz, hitismeretekkel is fog találkozni, át kell ezeket is adni; de sem a keret, sem a forma, sem a tartalom, sem a módszer nem lehet oktatás jellegű olyan értelemben, ahogy iskolai oktatásról beszélünk. Itt, a 3-6 éves korú gyereknél a hitbe való bevezetésről van szó. A legalapvetőbb hitismeretek feltárásáról. Alapvető vallásos szokások megalapozásáról. A lelkiismeret neveléséről. És a szentségi élettel való találkozásról. A nevelés útján néhány állomást külön kiemelek - ezek egy-egy útszakaszt, egy-egy módot jelentenek: 1) a gyerek kérdez az igazságról; 2) a gyerek találkozik Istennel, a szentekkel; 3) a gyerek életében jelen vannak a szentségek. A gyerek kérdez az igazságról A gyereknek korábbi életszakaszában is voltak kérdései. De ezek általában tárgyakra, dolgokra vonatkoztak. És viszonylag szűk körben mozogtak. A "Mi ez?" korszakot most hirtelen fölváltja a kérdések özönének a kora. Olykor a gyermek maga is csodálkozik, hogy miért kérdez annyit. Táguló látóköre, nagyobb mozgástere, kutató-kereső, feltaláló kis lénye mindennek a végére akar járni. Élményei, tapasztalatai már egy nagyobb körhöz, a világ nagyobb darabjához kötik és kapcsolják. Elsősorban azokat a nagyokat, felnőtteket kérdezi, akikkel meghitt, bensőséges szeretetkapcsolata van. Kérdezi hát elsősorban a szüleit. De kérdezi az óvónőt, a hitoktatót, a papot is. Kérdéseit érdeklődése, kíváncsisága, fantáziája nagymértékben befolyásolja. A baj az lenne, ha nem, vagy csak keveset kérdezne. Nagyon fontos tehát, hogy mit és hogyan válaszolunk kérdéseire. A legfontosabb talán az, amit ezzel kapcsolatosan a családban, szülői házban tapasztal. Kérdései már a tapasztalható, látható világon túlra vezetnek és vonatkoznak. Felfedezi a virágot, a természet szépségeit, növényeket, állatokat és hegyeket. És érdeklődik, kérdez. Honnan vannak? És miért vannak? Milyen könnyen lehet elvezetni a kérdező gyermeket a teremtett világ szépségét szemlélve a teremtő Istenhez, a mennyei Atyához! Hosszan el 66
