Szolgálat 88. (1990)

Tanulmányok - Morel Gyula: Keresztény értékek a szekularizált világban

kifejezéseket? Mire vezet, ha az egyházban olyan területeken is ki van zárva a demokratizálódás folyamata, ahol ez minden kétséget kizáróan lehetséges volna? Célszerű-e a papokat "atyáknak", a szerzetesjelöltek irányítóját és lelki tanácsadóját "Pater Magisternek" nevezni, Jézus kifejezett kívánságával ellentétben: "Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak (magister) se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, a Krisztus." (Mt,23,9) Meg kellene-e szüntetni, és ha igen, hogyan, az egyházban még mindig grasszáló címkórságot ("pápai kamarás", "prelátus", "monsignore" stb.), amely a legtöbb ipari társadalomban ma már anakronisztikus jelenségnek számít? Mennyire hitelt érdemlő egy "semleges megfigyelőnek" mondható szekularizált ember szemében az egyház állásfoglalása a szegények érdekében, de ugyanannak az egyháznak a kapcsolatai a nagytőkések világához? - Itt is hosszan lehetne folytatni a példák sorozatát, éspedig nemcsak az eddig érintett többé-kevésbé felszíni síkon. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy viszonylag felszíni problémák is, bonyolult lélektani folyamatokon keresztül, összességükben el nem hanyagolható módon (mint a subcutan, bőr alatti orvosi beavatkozás) befolyásolják a keresztény értékek sorsát a szekularizált világban.

Alapvetőbb összefüggésekre és problémákra nem lehet kitérni ennek a rövid tanulmánynak a keretében. Ezen a téren még sok alapos elemzésre, őszinte reflexióra és okos alternatívák kidolgozására lesz szükség, mérlegelve a rövid távon jelentkező igények és a hosszú távon helyesnek talált célok szempontjait. A történelmileg kialakult konkrét világból nemcsak egy út vezet a keresztény szempontból ideális világ felé. A vallásszociológus a rendelkezésére álló ismeretek alapján csak annak a valószínűségnek a megfogalmazását merészelheti, hogy a szekularizált világ a keresztény értékfelfogást és értékrendszert még radikális újraelemzésre és újraértékelésre fogja kényszeríteni. Ez a feltevés egyáltalán nem pesszimista jellegű. Az emberiség fejlődésében és a keresztény történelemben minden fázis a következő lépés felelősségét - és sok esetben csak azt - zárta gyakorlatilag magában. Ez áll a szekularizáció fázisára is. Nekünk, keresztényeknek minden reményünk meglehet arra, hogy a megváltozott, szekularizált világban a keresztény hit és erkölcs értékei megtisztultabban, szerzőjük és alapítójuk szándékának megfelelőbb formában jutnak érvényre.

50