Szolgálat 88. (1990)

Tanulmányok - Morel Gyula: Keresztény értékek a szekularizált világban

fontosságát. Visszásnak kell mondani, ha valaki több súlyt fektet a böjti előírásokkal kapcsolatos részletekre, mint a becsületes és szerető emberi élethez szükséges önfegyelemre és önzetlen lemondásra. - Hosszan lehetne sorolni a példákat. De talán ennyi is elég ahhoz, hogy elgondolkozzunk. Nem arról van itt szó, hogy a konkrét részletek világát megvessük és ignoráljuk, hanem arról, hogy a keresztény értékeket rangsoruknak megfelelően relativizáljuk, mintegy koncentrikus körökbe rendezzük, és szavainkban és cselekedeteinkben ezt szem előtt tartsuk, amikor embertársainkkal közlekedünk, akik a ’’mélyen vallásos és vallásilag képzett" típustól a "végletesen szekularizált" típusig terjedő skála valamelyik fokán mozognak.

2. Ha nem is igen lehet egészen pontos határvonalat húzni a "lényeges és változtathatatlan" meg a "járulékos és változó" között, mindent meg kellene tennünk annak érdekében, hogy legalább az egyértelműen megkülönböztethető értéktípusok esetében a jogtalanul szoros összefüggést föloldjuk, és a kettőt tudatosan szétválasszuk. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy egy idejétmúlt érték megszűnése, ill. megváltozása mintegy magával ragadja a lényeges értéket is a megsemmisülésbe. A következő konkrét példa ennek a gondolatnak a megvilágítására szolgál. - 1959-ben, tehát még a II. vatikáni zsinat kezdete előtt, de egy átfogóbb liturgiái reform után, beszélgetésbe elegyedtem Karintiában egy egyszerű, de mindenképpen jó képességű emberrel, aki magát ateistának vallotta. Kérdésemre, hogy miért vesztette el hitét, azt a meglepő választ adta, hogy "mert ma már nem lőnek durrantó mozsárral". Látva, hogy nem értem meg ezt a tömör magyarázatot, készségesen kifejtette annak értelmét, melyet röviden így lehet összefoglalni: Régebben minden nagyszombaton délután feltámadási körmenet volt, ahol mozsárágyúkat is elsütögettek (az ünnep fényének emelésére). Az új liturgia ezt a hagyományt megszüntette (bevezetve annak idején az éjféli tűzszentelést, a gyertyalángok továbbadását stb.). Ő gyerekkorában azt tanulta, hogy a pápa tévedhetetlen. A liturgia változásával nyilvánvalóvá vált számára ennek ellenkezője, s ezzel megdőlt szemében mindaz, amit "a pápák tanítottak". A logikus következmény ebből csak az ateizmus lehetett. - A példa természetesen extrém, lényegében azonban mégis reprezentatív arra a nagyon elterjedt beállítottságra, amelyben a leglényegesebb értékek a változásoknak alávetett másod- vagy harmadrangú értékekkel elválaszthatatlanul egybefonódnak.

3. Azokat az értékeket, amelyeknek kifejeződési formái a szüntelenül változó körülmények, felfogások és stílusok átalakulásainak vannak alávetve, minden rendelkezésünkre álló eszközzel menteni kellene az

48