Szolgálat 88. (1990)

Tanulmányok - Morel Gyula: Keresztény értékek a szekularizált világban

(nagyon sok megkülönböztetéssel és szűk határok között), hogy a szekularizált ember magatartása néha talán jobban megfelel Jézus kritikus magatartásának bizonyos vallási előírások béklyójával szemben ("A szombat van az emberért, nem pedig az ember a szombatért" Mk 2,27), mint bármikor? (Itt persze Jézus tanításának csak egy összetevőjéről van szó a sok közül, mégsem lényegtelen összetevőről, hiszen a törvénnyel, a szabbattal, a templommal, valamint a farizeusok és szadduceusok magatartásával kapcsolatos kritikája volt keresztrefeszítésének egyik történelmi oka.) Talán még soha nem volt oly sok ember számára ennyire fontos a béke, mint ma, talán még soha nem dolgoztak annyian ezért az értékért, mely Jézusnak nagyon a szívén feküdt. Főleg a fiatalabb generációk őszinte, egyenes és egyszerű stílusa a régebbi körmönfont, néha álszent stílussal szemben talán jobban megvalósítja Jézus kívánságát: "Beszédetek legyen: igen, igen; nem, nem." (Mt 5,37) A kis csoportokban mutatkozó, de az egész emberiségre is kiterjedő szolidaritás csírái pedig jobban megfelelnek Jézus központi értékének, a felebaráti szeretetnek, mint valaha.

Eltekintve attól, hogy az éppen felsorolt fejlődésvonalak mellett ellenkező irányú tendenciák is felfedezhetők, a keresztény értékek problémája a szekularizált világban mindenképpen komoly feladatok elé állít mindnyájunkat. Gondolkozzunk el néhányon ezek közül, melyek bizonyos szempontokból a legfontosabbaknak tűnnek.

1. Nagyon komolyan kellene vennünk az értékek hierarchiáját, és lelkipásztori, emberszolgáló tevékenységünket ennek megfelelően kellene újragondolnunk, átalakítanunk. - AII. vatikáni zsinat az ökumenizmusról szóló tanításában így fogalmaz: "A tanok összehasonlításánál nem szabad elfelejtenünk, hogy a katolikus tanon belül az igazságoknak rangsora vagy ’hierarchiája’ létezik, a keresztény hit alapjával való különböző fajta összefüggésük szerint." Ugyanez vonatkozik a helyes keresztény értékrendszerre. Ahogy az ökumenikus mozgalomban viszonylag könnyű a legalapvetőbb igazságokban megegyezni, és viszonylag nehéz a felekezetenként különböző "családi jellegű" részletek összehangolásában előbbre jutni, úgy célravezetőbb a keresztény hit és erkölcs leglényegesebb értékeit a szekularizált társadalomban kihangsúlyozni, megvédeni és érvényre juttatni, mint a "bennfentesek" számára érthető és megbecsült, de a "kívülállók" számára érthetetlen és furcsának vagy visszataszítónak tűnő részletekre fektetni a hangsúlyt. Helytelen volna egy síkra helyezni pl. egyrészt azt a tényt, hogy Istennek az emberek iránti szeretete és törődése Mária gyermekében öltött testet, másrészt a lourdes-i jelenések vagy a rózsafüzér imádkozásának

\