Szolgálat 88. (1990)

Tanulmányok - Morel Gyula: Keresztény értékek a szekularizált világban

gyón izgalmas, de bonyolult kérdéstől, hogy a ténymegállapításban mit jelent pontosan a "vallás" és "az egyházak társadalmi súlya", vagyis hogy mi ment veszendőbe, mi maradt meg, és mi szabadult fel vagy tisztult meg a szekularizációs folyamat eredményeként. A kérdésre még részben visszatérünk.) Az egyik, jelen gondolatmenetünkbe vágó következtetés az, hogy a keletkezett krízis rossz osztályzatot jelent a vallás konkrét formái számára, melyek az idők változása előtt megfelelők lehettek, az új, modern világba azonban láthatóan nem illenek bele - egy következtetés, melyet XXIII. János pápa levont, amikor a II. vatikáni zsinat programjára az "aggiorna- mento", a "napi árfolyamra hozás" feladatát tűzte.

Nos, éppen ebben lehet a szekularizáció egyik legpozitívabb kihatását jogosan felfedezni. Az adott vallási formák és a változó "saeculum" összecsapásából származó mennyiségi veszteségeinket viszonylag megbízható felmérések szociológiailag igazolják: a templomlátogatók számának csökkenésétől a papság és szerzetesség számának visszaeséséig, a hitbeli tájékozatlanságnak (vagy a hamisan értelmezett hitigazságok elvetésének) növekedésétől a vallások elszaporodásáig, stb. Ám ugyanezek a folyamatok és jelenségek kényszerítenek minden jószándékú keresztényt a "maradandó és változó", a "lényeges és járulékos", a "cél és eszköz" kérdéseinek az eddiginél döntően élesebb felvetésére. Ahogy a szekularizáció történelmi forrásai az emberiség történelmének egy eladdig ismeretlen, sőt elképzelhetetlen fordulatát eredményezték, úgy a keresztény felfogást és életmódot is csak egy gyökeres "

metanoia", újraértékelés tudja megmenteni attól, hogy - alapítójának világos szándéka ellenére - viszonylag jelentéktelen szektává ne váljék egy hatalmas "székuláris" (Alfred Weber) áramlatokkal dacoló kis szigeten, nem realizálva, hogy a "székuláris tendenciák" az Istentől teremtett "saeculum" törvényszerűségei is lehetnek.

Mindezekben a kérdésekben és problémákban döntő szerepet játszanak az értékek és az értékrendszerek, hiszen ezek alkotják a társadalmi szerkezetek alapját, és irányítják az egyén cselekvését és magatartását. - A társadalmi szerkezetek és berendezések nem véletlen (vagy legalábbis általában nem elsősorban véletlen) képződmények. Keletkezésükhöz normatív döntések kellenek, melyeket értékítéletek hoznak létre és (egy ideig) legitimálnak. Sok szempontból rendkívül leegyszerűsített példával illusztrálva: A szabadpiaci gazdasági rendszer bevezetése a közép-európai társadalmakban nemcsak történelmi véletlenek és racionális gondolatok következménye. Ezek és számtalan más összetevők végső fokon csak úgy vezethettek a változáshoz, hogy megszületett (bonyolult politikai folyamatok

45