Szolgálat 88. (1990)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Materializmus és keresztény értékek

ítélet leírásakor hangsúlyozza: "Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!" (Mt 25,40). Szent János levelében pedig ez áll: "Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert az Isten Szeretet . . . Aki nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné? Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki szereti Istent, szeresse testvérét is!" (ÍJn 4,8 és 20-21)

Persze, a mai szekularizált ember idegenkedik attól, hogyha valaki a teizmus (istenhit) vagy tételes (kinyilatkoztatott) objektív erkölcsi normák alapján szól hozzá az etikai problémákhoz. Nem az isteni jutalmazás vagy büntetés a motívum, nem is az újkantiánus elv, mely szerint a becsületes, erkölcsös életnek az erény az immanens jutalma. Úgy kell élnünk erényesen, "mintha Isten nem létezne", tehát kiteljesíteni emberségünket és másokét, hogy élvezhessük mint érett személyek életünk gyümölcseit már most és majd az eljövendő életben. Vagyis a jutalom-büntetés motívuma nem valami külső ráadás földi életünkhöz, hanem belső kapcsolat van a kettő között. Az imát és az önmegtagadást is - mondják a hívők, akik részben elfogadják ezt a szemléletet - nem külső parancs követeli meg, hanem az élet cél felé törő kibontakozása. Ez a szemlélet inkább az angolszász erkölcsfilozófusok által befolyásolt tendenciát jellemzi. Egy bizonyos szubjektivizmus és pozitivizmus ellenében tisztázni kell az objektív erkölcsi normák mibenlétét, hiszen szakadék van az "erkölcsök" (tényleges erkölcsi konszenzus) és az értékek, illetve azok igazolása között, az objektív értékek és a lelkiismeretek szubjektív értékítélete között.

Konszenzus felé?

Az a tény, hogy nincs egyetértés bizonyos etikai-erkölcsi kérdésekben, még nem jelenti azt, hogy nincsenek életet védő objektív törvények, amelyek érvényesek akkor is, ha nem tartják meg őket. Az a tény, hogy egyesek nem látnak rosszat a házasságtörésben vagy a hátrányos faji megkülönböztetésben, még nem jelenti azt, hogy ezek a "törvényszegések" nem ártanak a házasságnak vagy az emberi közösségnek. Miként az a tény, hogy az emberek nem tudták: a vitaminhiány ártalmas szervezetüknek, nem akadályozta meg szervezetük romlását. Ha az egyéni lelkiismeretek különböző értékítéleteket alkotnak, és mást-mást éreznek kötelezőnek, nem jelenti azt, hogy a velük született premisszák, ill. a hagyományos etika, amelybe beleszülettek, és amelyben nevelkedtek, csak számukra érvényes normák, vagyis kétségbe kell vonnunk az erkölcsi ítéletek egyetemességét és objektivitását (tárgyi érvényét). A nehézkedés törvénye objektivem igaz volt Newton felfedezése előtt is.

36