Szolgálat 88. (1990)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Materializmus és keresztény értékek

hogy a hivatalos ateista ideológia bukásával visszatér a vallásosság érája. II. János Pál gyakran figyelmezteti az európai (és észak-amerikai) fopász- torokat, hogy a gyakorlati materializmus, a konszumista (fogyasztói) és hedonista (élvhajhász) mentalitás és magatartás kikezdi nemcsak az erkölcsi normákat, hanem egyszerűen "egydimenzióssá" fokozza le az Istenhez rendelt embert; - az Isten képmása (imago Dei) és Istenre képes (capax Dei) lény fogyasztó állat és a gyönyörök rabja lesz...

De itt felemelik szavukat a nem hívő humanisták is, katolikus gondolkodók és vezetők is: elsietett és hamis általánosítás az, ha valaki azt állítja, hogy a nem hívő nem lehet becsületes, erkölcsös, hogy az ateizmus szükségképpen erkölcsi (világnézeti) nihilizmushoz vezet. Valóban, óvakodnunk kell a gyors általánosítástól, főleg ha nem eszmékről, tendenciákról, hanem konkrét személyekről van szó. Hiszen magukat nem hívőknek valló humanistákkal éppúgy találkozunk, mint "Uram, Uram" szólamokat hangoztató névleges hívőkkel, akik távol vannak Isten országától, nem teszik, amit hitük szerint tenniök kellene.

Amikor tehát éppen az erkölcsi támpontok kérdésében a hívők és "materialisták" (= nem hívők, teljes evilágiságot vallók) közti párbeszédről, konszenzuskeresésről (egyetértés-keresésről) lesz szó, elsősorban nem az ún. vulgármaterialistákra gondolunk, nem is a hedonizmusnak élőkre, hanem olyan humanistákra, akik nem hisznek Istenben és az ember igazi transzcendenciájában sem, tehát az embert nem tekintik Isten teremtményének és isteni életre rendelt lénynek, még ha a szabadság és bizonyos szellemi értékek "objektív" létét el is fogadják, tehát nem "materialisták" a szó szoros értelmében. Elsősorban elvi kérdésekről folytatunk párbeszédet; a személyes lelkiismeretek megítélése Istenre tartozik.

1. Keresztények és marxisták tegnapi párbeszéde

XXIII. János és VI. Pál pápa, illetve a II. vatikáni zsinat új korszakot nyitott az egyház történetében. A zsinati szellemiséget az "aggiornamento" és a "dialógus" szavaival jellemezhetjük a legrövidebben. A volt marxista Garaudy szavaival: az egyház eljutott a "a kiátkozástól a párbeszédig". Az egyház és a világ kapcsolatával foglalkozó lelkipásztori konstitúció (Gaudium et spes = GS) bevezetőjében, majd az ateizmusról szólva, végül végkövetkeztetésében egyaránt hangsúlyozza (VI. Pál Ecclesiam suam kezdetű első, dialógus-körlevelének gondolatait is visszhangozva) az emberek különböző csoportjaival folytatandó párbeszédet, amelynek kibontakoztatására külön vatikáni titkárság is alakult König bíboros

25