Szolgálat 88. (1990)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Materializmus és keresztény értékek

vezetésével (jelenleg mint tanács működik Poupard bíboros elnöklete alatt).

"A zsinat... nem is adhatná ékesebben bizonyságát elkötelezettségének, tiszteletének és szeretetének az emberek nagy családja iránt, amelyben maga is él, mint hogy párbeszédet kezd vele" olyan alapvető kérdésekről, mint: hogyan alakul a világ, mi az ember helye és szerepe a mindenségben, van-e értelme egyéni és közösségi erőfeszítéseinknek, egyáltalán mi a lét és az ember végső célja; "az evangélium fényét vetíti rájuk, és az emberiség rendelkezésére bocsátja azokat a felszabadító erőket, amelyeket a Szentlélek vezetése alatt álló egyház kap alapítójától. Hiszen az embert, a személyt kell felemelni, és az emberek közössége vár megújításra. Ezért az ember áll minden fejtegetésünk középpontjában: az ember, a maga egységében és teljességében, aki test és lélek, akinek szíve és lelkiismerete, értelme és akarata van." (GS 3)

A Gaudium et spes kezdetű konstitúció I. részének I. fejezete éppen az emberi személy méltóságáról szól, hogy minden félreértést eloszlatva leszögezze, mi és ki is az ember, akiről annyi egymásnak ellentmondó nézet kering, tehát hogy a nem hívőkkel folytatott párbeszédben elkerüljön minden kétértelműséget.

"Az ember test és lélek egysége. Testi mivoltánál fogva magába gyűjti az anyagi világ elemeit, amelyek benne emelkednek fel a legmagasabbra, és általa szólalnak meg, hogy felszabadultan dicsőítsék a Teremtőt... Nem önáltatás, ha az anyagi világnál magasabbrendűnek ismeri el, és ha többre tartja magát, mint a természet egy részecskéjének vagy a társadalom valamilyen névtelen alkatrészének ... Amikor az ember felismeri, hogy benne szellemi és halhatatlan lélek van, nem valami csalóka ábrándképpel, merőben a fizikai és a társadalmi körülmények egy termékével hitegeti magát, hanem épp ellenkezőleg, mélységes tárgyi igazságra talált rá." (GS 14)

A konstitúció ezután megvilágítja az emberi szellem méltóságát, az értelem és annak bölcsessége, a lelkümeret és a szabadság kimagasló értékét; szól a halál rejtélyéről, majd pedig a személy gyökeres transzcendenciájáról, amit az ateizmus tagad: "Az ember’ méltóság lényeges alkotóeleme, hogy hivatása van az Istennel való közösségre. Isten már az eredet címén hívja párbeszédre az embert, aki csak azért létezhet, mert Isten szeretetből megteremtette, és szeretetből folytonosan a létben tartja. Nem teljesen az igazság szerint él tehát az, aki nem ismeri el önként ezt a szeretetet, és nem adja oda önmagát Teremtőjének." (GS 19)

26