Szolgálat 88. (1990)

Halottaink - Krizsik Mihály SVD (Szántó János)

P. KRIZSIK MIHÁLY SVD

(1922-1990)

A rend nemzetközi katalógusa, melyjelenleg5646 rendtag nevét tartalmazza, ezeket közli a névjegyzékben:

Pereg (ma Kiskunlacháza) váci egyházmegye 1922. 1942 rendi noviciátus - 1944 első' szerzetesi fogadalom - 1949 örökfogadalom és papszentelés.

Bizonyára megérdemli, hogy az évszámok közül többet vegyünk tudomásul egy nagy hatósugarú, termékeny papi élet bizonyításául.

Gyümölcseikről ismeritek meg őket, int ma is az evangéliumi szó. Kár, hogy a missziós földek csodás gyümölcseiről oly keveset hallottunk pár évtizede. Pedig a magyar egyház talán csak ott termett érdemlegeset ekkortájt. Mihály atya, aki másként harcolt, mint honfitársai, egy a sok magyar hithirdető közül. Ráfigyelve bizton megsejtünk valamit a külföldi magyarság igazi nagyságáról.

Közel 4 évtizedes papi munkája Indonézia missziós földjén zajlott. Flores nagyobb szigetéről hamarosan szokatlan vállalkozói kedvvel két, szinte érintetlen kisebb sziget felé vezetett apostoli útja. Lomblen és Solor szigetek még szűz földnek számítottak 1950-ben, állandó egyházi jelenlét nélkül. Mihály atya átkelt a tengeren, és kivetette apostoli "hálóját" az őslakók testi-lelki dzsungeljében, hogy segítsen. Első ilyenkor a patika, aztán jön az iskola és templom. Testi betegségek kezelése győz meg a szeretet valódiságáról. Gyógyszerek szerzése, majd vállalkozó kedvesnővér megnyerése. Nem kis rátermettséget, szervezőkészséget jelent így a semmiből a kultúra elemeit megteremteni. Az atyának sikerült. Ráment két évtized az életéből, míg a kezdeti nehézségeken túljutott.

Két konkrét mozzanat munkamódszeréről. A sziget partjai alkalmatlanok hajók kikötésére. Pedig kell az anyag, cement, építő gépek és szerszámok. Csónakkal szállítani nem elegendő. Kikötő kellett szilárd betonalapzattal. Pénz kevés, ki segíthetne? Eszébe jut egy másik magyar, szintén verbita. P. Gréger Mihály druszája mérnöki oklevéllel Rómában egy missziós építési tervezőközpontban dolgozik. Ó elkészíti a terveket.

Két évtized múltán tucatnyi iskola épül. Katekéták csoportja osztja meg az atya iskolai és hitoktatói munkáját. A bennszülöttek nem vadak (ilyenek inkább nálunk fajzottak el), de mégiscsak a mostoha természet mostoha gyermekei. Szerencsére nem mohamedánok, akiket nehéz téríteni. Animista, primitív törzsi hiedelmeik vannak. A gyógyításra, a szép hit hirdetésére, otthonok építésére bizalommal felelnek, és jóindulatúan szelídülnek, keresztényekké válnak. Persze évezredek és évtizezredek belső feszültségét, féléseit nem könnyű krisztusian orvosolni. íme egy eset:

Ezüstmiséjét tartotta Mihály atya itthon, Peregen, és ott jelenlétemben számolt be egyedülálló élményéről. Nagyban haladtak a technikai civilizáció kezdeményezései, és sor került kutak fúrására. Ez szükséges kezdet, mert különben az asszonyok főtevékenysége abban

153