Szolgálat 88. (1990)

Halottaink - Dombi József SJ (Bálint József)

MEGEMLÉKEZÉS P. DOMBI JÓZSEF TEMETÉSI MISÉJÉN Budapest, Szent Rita- kápolna, 1988. február 11-én

Dombi József jezsuita atyától, a "hegycsúcsok emberétől és remetéjétől" jöttünk búcsút venni és lelke üdvéért imádkozni.

P. Dombi valóban a "hegycsúcsok embere" volt. Nemcsak azért, mert a Székelyföld gyergyói és gyímesi havasainak szomszédságában született Nemcsak azért, mert távolabbi őseinek a dél-kaukázusi hegycsúcsok lejtőin élő örményeket vallotta, és következésképpen saját magát se nem magyarnak, se nem székelynek, hanem örménynek tartotta. A hegycsúcsok embere volt elsősorban azért, mert egész életét maga is a hegycsúcsokon töltötte: a szellem és a gondolkodás birodalmának hegycsúcsain.

Ezeken a hegycsúcsokon rendezte be a maga állandó szellemi remeteségét. A völgyekben és a lapályokon folyó mindennapi, praktikus életet csak madártávlatból szemlélte és értékelte. Amikor az egykori, általa vezetett "prófétaiskola" növendékei megkérdezték tőle, hogyan lehet és kell az általa hirdetett eszméket megvalósítani, a következőket mondta: "Kérném, itt a princípiumokról, az elvek tisztázásáról van szó. A végrehajtás mások feladata." Majd hasonlóképpen hozzáfűzte: "Mi itt a feltalálók vegykonyhájában vagyunk. A feltalálóknak nem feladata a gyakorlat, hanem hogy találmányokat eszeljenek ki. Az ipar feladata a találmányok gyártása, a kereskedelemé a forgalmazás, a mindennapi emberé pedig a fogyasztás."

Elvek, gondolatok, meglátások: ez volt az ő világa. Ezért mélységes meggyőződéssel iparkodott növendékeibe is belesulykolni, hogy a mi evangéliumunk nem a fausti, nem a goethei "Im Anfang war die Tat", a "Kezdetben volt a tett", hanem az "In principio erat Verbum", a "Kezdetben volt az Ige". Az eszme, a gondolat: mindennek mozgatója, a tettek végső rugója. A történelmet az eszmék hordozzák és viszik előre a hátukon célja felé. Ezek formálják, alakítják az emberiség életét. Az egész világegyetemet végső fokon egyetlen eszme, gondolat tartja fönn és irányítja: az Isten Gondolata, a Logosz, aki kezdetben volt, és aki az idők teljében testté lett, hogy általa valósuljon meg az Atya világüdvözítő terve.

Ez az eszme volt P. Dombi világképének centruma és gyújtópontja. E köré formálta és alkotta meg sajátos gondolatrendszerét, amit ismerősei tréfásan ugyan, de nem rosszul és nem is méltánytalanul "dombizmusnak" neveztek el. Ennek a gondolatrendszemek megvolt a maga szilárd hármas fundamentuma: a Biblia, a tanító Egyház, valamint Aquinói Szent Tamás teológiája és arisztotelészi alapokon nyugvó bölcseleté. Ebből a hármas ősforrásból merített állandóan, és az ezekhez az ősforrásokhoz való állandó visszatérésre buzdította tanítványait is.

A Bibliából elsősorban Szent Pál teológiája érdekelte. Rendszerének az volt a tulajdonképpeni fundamentuma. A tanító Egyház megnyilatkozásaiban mindig a kinyilatkoztatott igazságoknak korunk problémáira való alkalmazását látta. Mihelyt egy pápai körlevél meg149