Szolgálat 88. (1990)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Gondolatok Jézus evangéliumának erkölcsi értékrendjéről

hóhéraiért imádkozik: "Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek!" (Lk 23,34) A megtorlásból származó értelmetlen szenvedés kiáltó szóval mondja: egyedül a megbocsátás az ésszerű út, egyedül a sérelmek nagylelkű feledése vezet ki a retorzió vég nélküli ördögi köréből. A pusztán emberi bölcsesség is a megbocsátás ésszerűsége mellett tanúskodik. A megbocsátás ajánlását megtaláljuk már a Jézus előtti időkben is: "Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaival!" (Lev 19,18) "Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet!" (Péld 25,21) Természetesen a megbocsátás nem azonos a gyengeségből fakadó engedékenységgel. A nevelő szándékú büntetésre szükség lehet; a szülő büntetheti engedetlen gyermekét, a törvény büntetheti a bűnözőt. De a szülőnek, nevelőnek, bírónak is szüntelenül vizsgálnia keli önmagát, hogy döntéseiben az igazságosság nevében kimért büntetés indítéka ne bosszúvágy legyen.

A vallásos ember számára a nagylelkűség, hogy megbocsásson annak, akitől sérelem érte, kétszeresen is méltányos. Jézus példabeszéde a szívtelen szolgáról (Mt 18,21-35) nemcsak azt mutatja, hogy a puszta igazságosság mércéjével mérve meg kell bocsátanunk az "ellenünk vétkezőknek", hisz mi is megbocsátásban részesülünk Isten részéről, de utal a két adósság közötti összehasonlíthatatlan különbségre is: amivel embertársunk tartozhat nekünk, eltörpül az adósság mellett, ami bennünket terhel bűneink miatt. Szent Pál mélyen átérezte saját adósságát Isten felé, aki "megbocsátotta minden bűnünket" (beleértve Saul egyházüldözését is), vagyis az "ellenünk szóló adóslevelet eltörölte" és "a keresztre szegezte" (Kol 2,13.14): Jézusnak, az Isten Fiának az élete bűneink ára, ezzel tartozunk Istennek. Ezért buzdítja megbocsátásra a kolosszeieket: "Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen! Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak!" (Kol 3,13; vö. Ef 4,32.)

Jézus azonban tovább megy, többet követel, mércéje ennél is magasabb. Nem elég egyszer, kétszer, vagy akár néhányszor is megbocsátani: "hetvenszer hétszer" kell megbocsátani tudnunk (Mt 18,22). Nem elég megbocsátani és elfelejteni: szeretni kell ellenségünket, és imádkoznimk kell érte. Ne felejtsük el, hogy a kereszten kínzóiért imádkozó Jézus beszél így tanítványaihoz: "Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!" Az ellenségeiért imádkozó Jézus példája, tehát ismét a szeretet a végső mérce. Úgy kell megbocsátanunk, ahogy maga Jézus, ahogy maga Isten megbocsát. Azt pedig tudjuk, hogy Isten "irgalma örökké tart" (Zsolt 136).

9