Szolgálat 87. (1990)
Levelesládánkból - Levelek Magyarországról
most nagyon szomorú a helyzet. Tudok olyan atyáról, akire hat falu lelki gondozása van rábízva. Mennyi ideje jut egy-cgy emberre? Hiába van a szabadság, ha nincs elég "munkás". Egyházi vonalon is elég nagy a zűrzavar és a fejetlenség. Túl sokaz irányzat ésa megosztottság. De bízunk benne, hogy majd kialakul a helyzet. Amit a jelenlegi időben tenni, segíteni tudunk, erőnkhöz képest tesszük ott, ahol lehet. -1990. VII. 17. Lelkileg sokat mentek küldeményeikből; így jobban viselem betegségemet. Kiolvasás után másoknak is tudok örömet szerezni. A húsvéti számban lelkivezetőm sorait olvashattam, több alkalommal pedig gyermekkori óvónőm leveleit, drága jó Gyöngyike nővérét, ő Brazíliában működik. -1990. VII. 18. Szeretett plébánosunk már tíz éve autóbaleset áldozata lett. Én, 65 éves hadiözvegy, a helybeli kántomő vagyok. Kb. három éve szólt kézbesítőnk, hogy ennyi év után még mindig jön valami külföldi küldemény a plébános úr címére. Kértem, hozza el, megnézem. Hát nagy örömömre a Szolgálat volt, amiből már kölcsön kaptam néhány példányt, és nagyon tetszett. Kértem, ha még jön, csak hozza el nekem. Azóta én jogtalanul élvezem a Szolgálatot és a vele jött csodálatos könyveket. Kérem, bocsássák ezt meg nekem, és küldjék továbbra is, most már az én címemre. Az évi három intenciót én is szívesen elmondatom. - 1990. VII. 27. (A szerkesztő megjegyzése: Ilyen értelmű levelet vagy egyszerű visszajelzést többet is kaptunk. Ezen a módon lapunk a múltban sem tévesztett célt, és ennek őszintén örülünk; minket semmi jogtalanság nem ért.) Ismételten szeretnék köszönetét mondani Mindannyiuknak,hogyáldozatosmunkájukkal lehetővé teszik: a Szolgálat és annak kiadványai mindig elérhetőek számomra. Szemináriumi éveim alatt és azóta a 13 év alatt is mindig segítségemre volt, és nyitottá tett a világ felé, nehezebb és könnyebb időkben egyaránt. Bár jelenleg sok és sokrétű a változás, de sok helyen még a falakat döngetni kell... -1990. VIII. 10. Heinc-Medin következtében járásképtelen vagyok 48 éve. Karom, kezem is részlegesen bénult. Zárt világban élek. Ezért öröm, lelki töltekezés minden kiadványuk. Hozzátartozó nélkül élek, kevés nyugdíjból; ezért szeretném továbbra is ajándékba kapni a folyóiratot és a könyveket. - 1990. VIII. 10. Köszönöm újra az eddigi Szolgálatokat. Amikor tehettem, mindig igyekeztem olvasni - nemcsak a cikkeket, hanem pl. különös szeretettel a missziókból érkező leveleket is. Nagyon sok örömöm telt a folyóiratban. Isten áldja meg a munkatársakat, szerkesztőket, közreműködőket, adakozókat, akik a Szolgálat létét lehetővé tették. - Az intenciókérdésről gyakrabban kell írni, mert ha valaki a lap olvasásában 1-2 számmal lemarad, esetleg nem vesz róla tudomást. -1990. VIII. 15. A Szolgálat 86. számának 94. oldalára (talán elírásból származó) tévedés került: Apor püspök halálának szemtanúját, a püspök unokaöccsét, aki maga (is megsebesült, Pálffy Sándornak hívták. (Sándornak az apja volt József.) - 1990. VIII. 15. (Tényleg elírásról van 92
