Szolgálat 87. (1990)
Levelesládánkból - Levelek Magyarországról
LEVELESLÁDÁNKBÓL Levelek Magyarországról 27 éves vagyok, szegénygondozásban dolgozom. Időseink, veszélyeztetett családjaink, gyermekeink, csavargóink vannak. Küldök néhány gyermekrajzot, hátha örömöt szerez. - 1990. VII. 2. Örömmel tudatjuk: februárban megszületett első gyermekünk, András. - 1990. VII. 6. Olyan ez a Szolgálat, mintha sok-sok kis lelket helyezne Isten nagy tenyerébe: gondolataival, összetartó erejével, mély lelkiségével... Magam kétgyermekes családanya vagyok, féljem betegsége miatt korengedménnyel nyugdíjas. Most végzem levelezőin a teológiát. Apácaiskolába jártam, és ha a nővérek visszakaphatnák a gimnáziumot, szívesen tanítanék náluk hittant. Kimondhatatlan öröm számomra a Szolgálat érkezése, sokoldalúsága, testvéreim sorai Amerikából, Olaszországból, Franciaországból. Sokat imádkozom... Grazban a Kármel falai között él jelenleg azén lelkiatyám; a Keresztes Szent János-évfordulóra tényleg szívesen olvasnánk egy-két cikket róla; talán megörvendeztetnek velük, ahogy az Olaszországban élő nővér is szeretné. -1990. VII. 7. Az adatlapon már közöltem, hogy nem tudom a Szolgálatért és a könyvekért az anyagi ellenszolgáltatást vállalni, mert időközben nyugdíjba mentem, és mozgássérült vagyok (két mankóval járok). De jól átgondolva azt vállalom, hogy az Önök által megjelölt számú és szándékú szentmisék mondását ellenértékként teljesítem. Hosszú évek óta kapom a Szolgálatot és könyveket, s ezek olvasása révén sokat okulok a bajok, nehézségek elviseléséhez; megerősítenek abban, hogy csökkent munkabírással is érdemes élni, s így is lehet az ember mások segítségére s önmaga jobbítására. - 1990. VII. 15. (Ezen és más hasonló helyzetben íródott levelek nyomán feltétlenül ajándékba küldjük kiadványainkat.) A Szolgálatot és könyvmellékletcit nagyon régóta kapom. Pedagógus vagyok. Szülőfalumból Budapestre költöztem, ahol sokáig albérletben laktam. Később féijhez mentem, és két kislányom van. Azért nem jeleztem a lakásváltozást, mert barátnőm, mikor megírta az új címét, többé nem kapta a Szolgálatot. Igaz, ez régebben történt; reménykedem, hogy ez most nem így van. Szüleim, rokonaim és közeli ismerőseim is olvassák a könyveket és a Szolgálatot. Külön örültem Teleki Béla cikkeinek, Szentmártoni Mihály, valamint DeRoth László írásának. - 1990. VII. 16. Saját falunk, sajnos fília lett, nincs mindennap szentmise. A plébános, aki idejár misézni, félig vak, illetve alig lát. Csak amennyit nagyon muszáj, annyit ír és olvas. Ha halottakért akar valaki misét mondatni, azt is elég nehézkes elintézni vele. Minket csak a remény éltet, hogy ha majd több pap lesz az országban, talán ismét kapunk mi is plébánost. Nagyon sokat imádkozunk azért, hogy hívjon claz Úr fiatalokat, legyen több papja Magyarországnak. Sajnos, 91
