Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Norbert Lohfink: Az Ószövetség keresztény értelmezésben

közösségként létrejön, az az a világ, amelyet a Teremtő kezdetben elgondolt. Éppen mivel törés és kivonulás következett be, teljesség és boldogság jött létre.

Ilyenformán Goethének mégiscsak igaza volt, amikor a Bibliát "világtükrünknek" nevezte: Hiszen benne az öltözött szavakba, amit megéltek mindazok, akik egykor kivándoroltak, útnak indultak egy új város felé. Új világra találtak ők. Azok, akik később és manapság ugyanerre az útra lépnek, hasonló tapasztalatokat szereznek. így ezek az ősi szövegek tükörként állnak előttük. Saját, önmaguk számára talán egészen új tapasztalataikat itt már kész megfogalmazásban fedezik föl. Az ő még tapogatódzó próbálkozásaikhoz, kérdéseikhez itt mérce és remény rajzolódik ki olyan nemzedékek élményeiből, amelyek már egészen más teljesség birtokában voltak.

Pontosan ez tartja össze a Biblia sok, annyira különböző korokból és különböző világokból származó könyvét, és egyben ez hozza közvetlen kapcsolatba is azokkal az emberekkel, akik manapság nem tudnak nélkülük élni. Itt van a kiindulópont ahhoz, amit a Biblia "keresztény magyarázatának" - és azon belül az Ószövetség keresztény magyarázatának - nevezhetnénk. Erről szeretnénk most szólni. Hogyan szembesülünk vele konkrétan - már tudniillik a mai keresztények mindennapi életében?

A Biblia értelmezése a húsvéti vigília liturgiájával

A legtömörebben talán a húsvéti vigília ünneplésével. E vigília témája természetesen az Úr feltámadása. De milyen keretekbe van e téma beállítva! Tulajdonképpen minden egyetlen mondatban van elrejtve: "A föld nem tudta fogva tartani ezt a halottat; ő él, és az ő ügye él tovább." De milyen alaposan készülődtek neki egykor apáink és anyáink teljes öntudattal, hogy ezt az egy mondatot ízlelgessék! Egy hosszú bibliai istentisztelet húzódik végig az éjszaka óráin. De azok mégis csupán kiszemelt olvasmányok. Kiválogatásuk úgy történik, hogy az átvirrasztott órákon az ünneplők előtt az egész Biblia mintegy elvonul. Ez nyilvánvalóan nem kezdődhet később, csakis a világ teremtésénél. Abrahámnak aggódnia kell Izsákért, egyetlen fiáért, és ő ezért megkapja az ígéretet, hogy egy nép atyja lesz, olyan nagyszámú népé, mint égen a csillag, mint a homok a tengerparton, ráadásul áldás is lesz a föld minden népe számára. Aztán kivonulnak Egyiptom szegényei a szolgaságból a szabadságba, és elnyomóikat, akik üldözik őket, maga alá temeti a tenger. Felhangzik Mirjam győzelmi éneke; ez íveli át az eseményeket az Egyiptomból való kivonulástól az ígéret földjére való bevo7