Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Norbert Lohfink: Az Ószövetség keresztény értelmezésben

nulásig, egészen addig, hogy a Sión hegyén Dávid és Salamon felépítik a templomot. Aztán egymást követik a prófétai könyvek: Izajás, Báruk, Ezekiel. Izrael bűntől és szenvedéstől vemhes történelméből fölszárnyalnak a remény és bizakodás hangjai. A régi Jeruzsálem helyébe egy új fog lépni, egy ékkövekből épített város. Ami Dávid volt Izraelnek, az lesz Izrael minden nép számára: az a pont, amelyből kiindulva a világ átvált és átváltozik saját boldogulásába. Izrael társadalmi rendjéből bölcsesség fog kiáradni az egész világra. Mert az a gazdagság, amely kezdettől fogva el volt rejtve a teremtésben, akkor majd teljes mértékkel napfényre kerül. Isten az ő megszentségtelenített nevét újból szent névvé teszi, amennyiben új lelket áraszt szét az emberekre.

Az Ószövetség prófétáinak ezen vízióira visszhangként válaszolnak az Újszövetség szövegei. Pál meghirdeti a Római levélben, hogy Krisztus halálában az egész emberi történelem minden szerencsétlensége véget ért, és azt Isten a megígért dicsőség kezdetére váltotta át. így tehát Istentől kiindulva kezdődött meg a világ átalakulása. Csak tőlünk függ, hogy engedjük azt beleegyezőleg önmagunkon valósággá válni. Aki megkeresztelkedik, azt Jézus bevonja az ő halálába és feltámadásába. Az kivonul abból az emberi társadalomból, amelyet bűn és erőszak alakít, és belép Isten végleges népének részeseként az élet egy új lehetőségébe. A világtörténelem élményterhe ugyan olyan súlyosan nehezedik ránk, hogy mindezt elhinni is alig tudjuk: olyanok vagyunk, mint a tanítványok, és csak a halállal számolunk. Ezért következik most az átvirrasztott húsvéti éjszaka után, a nap fölkeltekor, a húsvéti evangélium: az asszonyokról szól, akik korán reggel a sírhoz mentek, hogy egy holttestet megkenjenek, de nem a holttestet találták, hanem angyalokat. És az angyalok azt mondták nekik: "Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt!" (Lk 24,5k) Egy tényt közölnek. Csakhogy ez a tény végtelenül nagyobb, mint a puszta kijelentés, hogy valaki, akit halottnak tartottak, él. A tény teljes mivoltában csak úgy fogható át, ha bizonyos mértékig az egész Bibliát átlapozzuk. Nem erről az egy halottról van szó, bármennyire a dráma központjában áll is az ő halála. Az emberi társadalomnak, vele Isten egész teremtésének életéről vagy haláláról van szó. És ugyanakkor arról is szó van, hogy az újnak a megtapasztalása mindazokat egybekapcsolja-e, akik ezen a helyen ebben az éjszakában ezt a húsvéti ünnepet megünneplik, és ezzel hitet tesznek amellett, azonosítják magukat azzal, ami keresztségük pillanatában történt velük.

Egy ilyen húsvéti éjszakán mindazok számára, akik'ott vannak, az írás keresztény értelmezése folyik, különösen az Ószövetség keresztény értel8