Szolgálat 87. (1990)
Az egyház szava - Néhány szempont a keresztény elmélkedésről
21. A keresztény életúton a megtisztulást követi a megvilágosodás a szeretet által, amelyet az Atya ad nekünk a Fiúban, valamint a Szent- lélekben kapott felkenésben (vö. Un 2,20). Az őskereszténység óta találunk utalást a keresztséggel kapott "megvilágításra". Ez - a szeretettől hatékony hit által - elvezeti az isteni misztériumokba beavatott hívőket Krisztus ismeretére... A keresztség kegyelmével a hívek arra hivatottak, hogy "a lelki dolgok bensőséges és élményszerű megértése folytán" (DV 8) haladjanak a misztériumok ismeretében és a tanúságtételben. Semmiféle Istentől jövő fény nem teszi feleslegessé a hit igazságait. Azok a kegyelmek, amelyeket Isten esetleg a megvilágosodásra engedélyezhet, inkább csak segítenek, hogy az Egyháztól vallott és ünnepelt titkok értelme még mélyebben tisztázódhassák, várva, hogy a keresztény egykor Istent úgy szemlélhesse dicsőségében, ahogy ő van (vö. Un 3,2). 22. Végül az imádkozó keresztény - ha Isten is úgy akarja - eljuthat a lelki egyesülés sajátos megtapasztalására. A szentségek, elsősorban a keresztség és az Eucharisztia, képezik az Istennel való egyesülés tárgyilagos kezdetét. Ennek alapján az imádkozó a Szentlélek különleges kegyelmével meghívást nyerhet az Istennel való egyesülésnek arra a sajátos módozatára, amit keresztény körökben misztikának nevezünk. 23. Tagadhatatlan: a kereszténynek szüksége van arra, hogy meghatározott időközökben visszavonuljon a magányba, és így magát összeszedje, valamint Istenhez vezető útját megtalálja. Teremtményi voltából azonban tudja azt is, hogy a biztonságot csak a kegyelem adhatja meg neki, vagyis a teremtménynek Istenhez való közeledése egyetlen szoros értelemben vett technikán sem alapulhat. Az igazi keresztény misztikának tehát semmi köze a "technikához": mindig Isten adománya, amelyre méltatlannak érzi magát a megajándékozott. 24. Egyes egyházi intézmények alapítói, valamint más szentek néha különleges misztikus kegyelmeket is kaptak pl. társulatuk javára. Ezek a kegyelmek egyéni imaéletüket jellemzik. Ezért más hívek számára nem lehetnek utánzás vagy vágyakozás tárgyai, jóllehet ugyanahhoz az intézményhez tartoznak, és egyre tökéletesebb imára törekszenek. Különböző fokon és módon lehet részesedni egy rendalapító imaéletében: nem szükséges tehát, hogy mindannyian ugyanazt a formát nyerjék el. Végső fokon ugyanis... az ima mindig egy személyes tapasztalat... 25. A misztikánál meg kell különböztetnünk a Szentlélek adományait és az Istentől teljesen szabadon juttatott karizmákat. Az előbbieket minden keresztény felújíthatja magában a mély hitből, reményből és szeretetből 77
