Szolgálat 87. (1990)

Az egyház szava - Néhány szempont a keresztény elmélkedésről

hogy felismerje és elfogadja Isten akaratának teljességét. Tehát nem maguknak a szenvedélyeknek van negatív jellegük, amint a sztoikusok és az újplatonikusok gondolták, hanem önző beállítottságuknak. Ezektől kell megtisztítania magát a kereszténynek, hogy eljusson arra a "pozitív szabadságra", amelyet a klaszikus keresztény kor "apatheiának", a középkor "érzéketlenségnek", a Szent Ignác-i lelkigyakorlat pedig "indifferenciának" nevez.

Ez lehetetlen gyökeres önmegtagadás nélkül, amint azt Szent Pálnál is láthatjuk (pl. Gál 5,24)

___

1

9. Helyesen kell tehát értelmezni a mesterek tanítását, amikor azt ajánlják, hogy minden érzéki képzettől és minden fogalomtól "üresítsük" ki lelkünket. .. Isten azt az ürességet kívánja, amellyel lemondunk saját önzésünkről, és nem szükségképpen a lemondást a teremtett valóságokról, amelyeket nekünk adott, és amelyek közé minket belehelyezett. Kétségtelen, hogy az imában teljesen Istenre kell összpontosulni, és a lehető legjobban kizárni a világ dolgait, amelyek béklyóban tartják önzésünket. Szent Ágoston kiváló mesterünk ennél a pontnál. Ha meg akarod találni Istent - mondja hagyd el a külvilágot, és szállj magadba. Azonban - folytatja -: ne rekedj meg magadnál, hanem emelkedj magadon túlra, mert nem te vagy az Isten— "Önmagunknál megrekedni", ez az igazi veszély... Isten "interior intimo meo et superior summo meo", mondja a nagy egyházatya; Isten valóban bennünk és velünk van, de túlmutat rajtunk misztériumában.

20. Dogmatikai szempontból lehetetlen eljutni Isten tökéletes szereteté- re, ha elvonatkoztatunk az ajándéktól, amelyet önmagából adott a megtestesült és feltámadt Fiában. Őbenne részesülünk - a Szentlélek működése és ingyenes kegyelme által - Isten benső életében. Amikor Jézus kijelenti: "Aki engem látott, az Atyát is látta" (Jn 14,9), nem pusztán emberi alakjának külső látására és ismeretére utal... Inkább a hit kegyelméből lehetővé tett látásról beszél: látni - Jézus érzékelhető megnyilvánulásán keresztül - azt, amit mint megtestesült Ige mutatni akar nekünk Istenről. . . Ebben a "látásban" nem csupán arról van szó, hogy emberileg elvonatkoztatunk (ab- stractio) attól az emberi alaktól, amelyben Isten kinyilatkoztatta magát. Jézus emberi alakjában megragadjuk az isteni valóságot, időlegességében megragadjuk isteni és örök dimenzióját... Miközben Isten felemel minket, szabadon "kiüresíthet" bennünket mindattól, ami visszatart ebben a világban; teljesen magához vonzhat, örök szeretetének háromságos életébe. De ezt az ajándékot csak "Krisztusban a Szentlélek által" kaphatjuk meg, nem pedig saját erőnkből, elvonatkoztatva kinyilatkoztatásától.

76