Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Norbert Lohfink: Az Ószövetség keresztény értelmezésben

a keresztény pedig legterjedelmesebb formájában több mint hetvenből. S még akkor is. ha ezek az írások könyvkereskedéseinkben megkaphatok egyetlen kötetbe gyűjtve, parányi betűkkel, vékony papírra nyomtatva: alapjában véve egész könyvtárat alkotnak. Több, mint egy évezredig tartott, amíg az egész összeállt. így aztán a legkülönfélébb dolgokat foglal magába. Nemcsak minden lehető műfaj képviselve van: elbeszélés, történet, dal, költemény, ima, törvény és prédikáció, közmondás és levél, regény és filozófia, hanem amit elmond, az is nagyon különböző. Több évszázad hit- és világélményei állnak egymás mellett. Ezek egyáltalán nem fedik egymást mindig. A modern, történelmi-kritikai nagyarázat ezt - teljes joggal - mind nagyobb és nagyobb pontossággal dolgozza ki. A Biblia világokat tükröz, sőt ő maga is különböző világokból áll. És mégsem hull szét. Sokfélesége mellett egység is. Ez az előfeltétele annak, hogy létezhet a Bibliának, s különösképpen az Ószövetségnek "keresztény" magyarázata.

Az Izraelben és a korai Egyházban keletkezett könyvek közül nem vették be mindegyiket a bibliai könyvek "kánonjába". Kezdettől fogva, úgy tűnik, az volt uralkodó elgondolás, hogy csak azok a könyvek tartoznak a bibliai gyűjteménybe, amelyekben Izrael népének vagy Jézus közösségének együttes tapasztalata fejeződik ki. Nyilvánvalóan létezett egy ilyen együttes- ség. Nem "világtükörnek" gondolták a bibliai könyvgyűjteményt - ahogy azt Goethe egy Zelterhez írott levelében vélte -, hanem azon emberek tükrének, akiket Istennek a történelemben kifejtett cselekvésébe vetett hit közösségbe hozott össze.

Ezeknek az embereknek egy közös útja volt. Úgy kezdődött, hogy szakítottak a világgal. Egy Isten elhívta a világ népei közül Ábrahámot, az embert, hogy új néppé tegye őt. Ugyanaz az Isten egy népet vezetett ki Egyiptomból. Ezek voltak a kezdetek. A végén a jövőt illető víziók állnak. Új Jeruzsálem száll alá az égből a földre. "Az első ég és az első föld elmúltak." (Jel 21,1) Minden, ami e kezdet és e vég között van, velük azonos lényegű. Sor került a világ társadalmaiból való kivonulásra. Ennek megfelel egy bevonulás. Akik Egyiptomból megmenekültek, azokat a nekik megígért földre vezetik be. A régi Jeruzsálem helyébe az "új város" lép. Ha most ezt képek nélkül akarjuk elmondani: A világ társadalmaiból, amelyek mindezideig egyedül léteztek, és végül is egymással mindig is azonos természetűek voltak, emberek átkerülnek egy új társadalomba. A régi istenek csillaga letűnik. Amilyen mértékben az új társadalom alakot ölt a régiek között, olyan mértékben mutatkozik meg az igazi Isten arca. Elhagyunk egy világot. Ugyanakkor semmi sem vész el a "világból". Ami a régivel ellentétben álló

6