Szolgálat 87. (1990)
Tanulmányok - Mészáros István: Egyháztörténet és mai vallásos élet
tében lényeges változás ekkor még nem következett be, de azért a lehetőségek igen lassú bővülése mégiscsak megindult. Lehetővé vált és a későbbi években egyre bővült a templomi hitoktatás, amely - az iskolától függetlenítve a hittanórákat - jobb eredményekre adott reményt. Új hittankönyveket jelentettek meg (de - mint jeleztük - egyháztörténelem-tanköny- vet nem), újjáalakultak a papi és a világi hitoktatóképzés szervezeti keretei. Ennek az időszaknak volt köszönhető egy magas tudományos igényű, alapvető "profán" történettudományi mű létrejötte, amely a magyar katolikus egyháztörténet számára is nagyjelentőségű: 1977-ben látott napvilágot Györffy György kötete, az"István király és müve". * * * Időközben azonban számos marxista szerzőtől jelent meg katolikus egyháztörténeti tanulmány egyrészt a magyar és az egyetemes egyház régebbi, másrészt újabb, 20. századi - ezen belül az 1945 és 1948 közötti - történetére vonatkozó tematikával. E szerzők az 1960-as, 1970-es években még mindig az 1950-es évek "sztálinista-rákosista" egyházellenes megállapításait ismétlik, a kommunista ideológia szája íze szerint torzítva a történeti tényeket. Az 1970-es évek végén azután az elkötelezett marxista-kommunista szerzők egy újabb generációja jelent meg; egy, a korábbiaktól különböző, toleránsabb egyháztörténeti kutatási és interpretálási felfogást képviselve. S e marxista kutatások eredményeként az 1980-as években számos terjedelmes, szép kiállítású, tartalmas hazai kiadású egyháztörténeti kötet foglalkozott a katolikus Egyház, a papság, illetőleg a magyar egyház történetével. Ezen belül már gyarapodott az 1945 utáni évtizedekkel foglalkozó munkák száma is. Egyrészt örvendetes volt e tanulmányok, könyvek megjelenése: szerzőik tárgyszerűen, a tények, események, dokumentumok pontos bemutatására törekszenek, s marxista meggyőződésük már nem állt ellentétben azzal, hogy bizonyos fokú empátiával ítéljék meg az egyház külső és belső életét. Másrészt súlyos ellentmondásokat is rejtettek magukban ezek az új szemléletű marxista egyháztörténeti munkák. Történeti szakszerűségük ugyanis vitathatatlan: nem az 50-es, 60-as évek brosúra műfajú vulgáris materialista, szovjet típusú korlátolt egyháztörténeti metódusát követték, hanem kellő pozitivista tárgyszerűséggel dolgozták fel témájukat. Végkövetkeztetéseiket azonban marxista felfogásuk alapján vonták meg. Az egyháztörténeti események megítélésének (annak, hogy "milyen helyet foglalnak el ezek a társadalmi haladás folyamatában") változatlan kritériuma a 50
