Szolgálat 87. (1990)
Tanulmányok - Teleki Béla: Lelkipásztorkodás és élet
"hogy ők is teljesen egy legyenek.” (Jn 17,23) Magyarországon az öku- menizmus mozgalma még gyerekcipőben sem jár: itt-ott találkozunk apró kezdeményezésekkel, amikor a különféle egyházakhoz tartozó keresztények imaórákat tartanak. A katolikusok kötelessége ezen egyházak tagjai előtt kifejteni a "kinyilatkoztatás teljességét" (uo.). A lelkipásztorkodás nyitott a nem keresztény vallások tagjai felé is. Mind több ilyen emberrel találkozunk Magyarországon is: moszlimok, hinduk stb. Nemcsak a menekült és hazát kereső embert becsüljük meg bennük, hanem lelkiségüket is, amelyből "évezredes istenkeresés visszhangzik... Keresés, amely nem jutott el a teljességre, de őszinte és szívből fakadó. Mélységesen vallásos iratok értékes örökségét őrzik... Az Isten szavának számos csíráját tartalmazzák ... Az Egyház úgy ítéli, hogy e tömegeknek joguk van megismerni Jézus misztériumának gazdagságát." (EN 53) Egyesek istenképe még nem is fogalmazódott meg, mások meg még a természetes vallás szintjén állnak. Mégis gyermekei ők is a mennyei Atyának, mert "karjukat az ég felé tárják" (uo.). A legfontosabb lelkipásztori szolgálat számukra a testvéri megbecsülés és a keresztények életének megtapasztalása, a keresztények jó példája. "Az ateista humanizmus drámája" - ahogy korunk egyik jelenségét Henri de Lubac megnevezte - Magyarországon sem ismeretlen. Az "ateizmus" (EN 55) képezi a "nemhívők" táborát, akik vagy materialisták, vagy pozitivisták, vagy éppen marxisták. Talán legelterjedtebb formája a gyakorlati materializmus: tényleges testi élvezetek vagy a pénzvágy égisze alatt áll. Ha "tudományos materializmusról" beszélünk, akkor a tudást ültetjük a trónra. A tudás kultusza a felvilágosodás öröksége, ami napjainkban erősen megingott: tapasztaljuk a tudás istenítésének káros következményeit már a természet megrongálásában is. A marxizmus Hegel dialektikájával egyesítette magában a materializmust és a pozitivizmust. Az ateizmus mindhárom megjelenési formája ténylegesen valláspótlék: a legfelsőbb lény az anyag vagy a tudás, s az anyagban, illetve tudásban keresnek végső magyarázatot az ember életének céljával és rendeltetésével kapcsolatos kérdésekre. A lelkipásztorkodás hivatott gondoskodni az ateistákról is. Igyekezni kell felfedezni bennük a "talán mégis" gondolatát. Adelheid Popp így ír saját ateizmusáról (.Jugendgeschichte einer Arbeiterin, München 1910): "Ámbár a szociáldemokrata újságok keveset írtak a vallásról, mégis megszabadultam minden vallásos előítélettől... Nem hittem többé egy Istenben és egy jobb túlvilágban; mégis mindig aggodalmaim voltak, hogy talán mégis van valami 'it 35
