Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Teleki Béla: Lelkipásztorkodás és élet

ezekben." Az esetleges "aggodalmak” sokakat elvezettek már a keresztény hit nyugalmába. De ha nem is jelenne meg embertestvérünkben a keresésre serkentő "talán mégis", "a művészet, a tudományos kutatás, a bölcselet, az emberi szív érzéseinek felhangolása" (EN 51) jelentheti a lelkipásztori gondoskodás útját. Jól megalapozott prédikációk esküvőkor, temetéskor stb. szintén termékeny talajra hullathatják Isten szerető és atyai szavát. Eduard Spranger pszichológus nyomán (Jugendpsychologie) fontoljunk meg: 1. "A vallásos lelkiélet kialakulásához és fejlődéséhez csend és nyugalom szükséges." 2. Meg kell előzni "a vallásosság korai elnyomorodását". 3. Ki kell védeni "a vallás és egyházellenes környezet torzító hatását". A keresztény újságok, rádió- és tévéadások roppant nagy segítséget nyújthatnak a lelkipásztoroknak az ateisták szolgálatában.

3. A lelkipásztorkodás hordozói

Ha azt a kérdést tennénk fel: kik a lelkipásztorkodás hordozói? - magyar egyházunk sok híve s egyik-másik lelkipásztora is egyértelműen válaszolná: a papok! Az ilyen szemléletmód szembenáll az egyház kifejezett és tételes tanításával: "Az egyház a maga egészében misszionáriusi hivatás hordozója, és az evangéüum hirdetése Isten népének alapvető kötelessége; a zsinat tehát mindenkit felszólít komoly benső megújulásra: ébredjen rá arra, hogy felelős az evangélium terjedéséért" (Adgentes 35) - olvassuk az Egyház missziós tevékenységével foglalkozó zsinati határozatban. Lelkipásztori buzgólkodásra szólított fel minket, magyarokat VI. Pál 1970-ben, a magyar kereszténység milleniumával kapcsolatban, de II. János Pál is 1980. húsvéti levelében.

A hívek lelkipásztori kötelezettségét Péter apostol is hangsúlyozza: "Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára." (lPét 2,9) A világiakkal foglalkozó zsinati okmány így magyarázza ezt: "A világiaknak azon a címen kötelessége és joga az apostolkodás, hogy egységben vannak Krisztussal, a Fővel. A keresztség Krisztus titokzatos testébe beoltotta, a bérmálás pedig a Szentlélek erejével megerősítette őket; maga az Úr adta tehát világi híveinek az apostoli hivatást. . ., hogy minden munkájuk által lelki áldozatot mutassanak be, és tanúbizonyságot tegyenek Krisztusról az egész földön. A szentségek pedig, különösen az Eukarisztia, közlik velük és táplálják bennük azt a szeretetet, amely minden apostoli hivatás lelke."

36