Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Teleki Béla: Lelkipásztorkodás és élet

irányuló lelkipásztorkodást el kell marasztalnunk, mert szem elől téveszti eredeti célját, a lényeges helyett a mellékessel foglalkozik.

Az alábbiakban bemutatjuk a lelkipásztorkodás két fő kérdéskörét. Tárgyalunk a lelkipásztorkodás és az élet kapcsolatáról, valamint megvizsgáljuk a lelkipásztorkodás élet adta kereteit.

I. Emberközpontú Ielkipásztorkodás

A lelkipásztorkodás mindig az ember ügyét szolgálta és szolgálja. Közben maga az Isten a lelkek gondos, sőt önmagát feláldozó Pásztora, amint ezt a Biblia világosan bemutatja. Az emberhez fordul, és a lelkipásztorkodással fölemeli önmagához. Kegyes bölcsességével eleven emberekre bízta saját lelkipásztori művét.

1. A lelkipásztorkodás bibliai alapjai

Isten lelkipásztori munkáját költői formában így ismerteti a zsoltáros: "Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken tanyázhatok. A nyugalom vizéhez terel, és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod s pásztorbotod biztonságot ad. Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted. Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át." (23. zsoltár.) Ezt az ember- központú lelkipásztori tervet mutatja és bontakoztatja ki egyébként az egész üdvtörténet. Csúcspontját az evangéliumban találjuk: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen" (Jn 3,16) Jézus a lelkipásztor ősmintája, a jó pásztor, aki "nevükön szólítja juhait", sőt "életét adja a juhokért" (Jn 10,1- 16). A mindenkori lelkipásztor feladata is a hívek önzetlen szolgálata: ismernie kell híveit, gondjaikkal, igényeikkel és örömeikkel együtt, s minden áldozatra késznek kell lennie Isten népéért. Egyébként is a kereszténység központi életelve az Isten- és emberszeretet (Mk 12,28-34; Mt 22,34-40; Lk 10,25-28). Az Ószövetségben az istenszeretet parancsa az egyistenhit biztosítását szolgálja (MTörv 6,5k; Lev 10,28). Az Újszövetségben az Isten- és emberszeretet már életszabály: "Tégy így, és élni fogsz" (Lk 10,28) - mondja Jézus. A teológia Pálra építve (Róm 13,10) Ágostonon, Tamáson és Bonaventúrán át a II. vatikáni zsinaton is vallja: A törvény teljessége a

31