Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Természettudományos világkép és a hit világképe

felében még divatos érvelésre, mely Isten létét a termodinamika második törvényéből törekedett bebizonyítani (a termodinamika második főtörvénye azt mondja ki, hogy zárt fizikai rendszerekben a fizikai folyamatok úgy játszódnak le, hogy a rendszer entrópiája növekszik; ha már most a világot zárt rendszernek vesszük, akkor a fizikai folyamatok addig történhetnek benne, amíg a világ eléri a maximum entrópiát, azaz a legnagyobb rendezetlenséget; ezt az állapotot népszerűén néha hőhalálnak is hívják), vagy arra a felfogásra, mely az ősrobbanást (Big Bang) a teremtéssel azonosítja. Ezt a téves magatartást teológiai fizikaiizmusnak nevezhetnénk. Közvetlen "átugrások" a természettudományok területéről a teológia területére nem érvényesek, mert mindkettőnek más az előfeltétele, kiindulási pontja, tárgya és módszere. Szigorú értelemben a természettudománynak sincsen egy meghatározott világképe, hanem csak egy "természetképe", mely állandóan változik. De mind a természettudománynak, mind a teológiának szüksége van egy realista világképre, mely filozófiai reflexió következménye. (A filozófiai realizmus rövid leírása megtalálható pl. Nemes- szeghy Ervin, Az anyagi világ, TKK., Róma, 1982, 29-30. o.)

A természettudományok állandóan változó "természetképe” tematizálja azt a filozófiai világképet, mely józanul realista; és ezt kell a teológiának felhasználnia, hogy a hitigazságokat értelmezze és minden kor számára érthetővé és elfogadhatóvá tegye. Ezek után talán jobban érthető a fentebb idézett zsinati szöveg, mely hangsúlyozza a tudományok autonómiáját, és az, ami ebből következik, hogy tiszteletben kell tartanunk a tudományok sajátos tárgyát és módszereit. Ugyanakkor a keresztény ember nem elégedhet meg a hit és tudomány területének szétválasztásával, mert ez bizonyos "szellemi tudathasadásba" vezet. Minden embernek egyénileg önmaga számára, de a történelemben vándorló emberiségnek is értelmi, erkölcsi és vallási feladata, hogy a valóság egészéről egy összefüggő képet próbáljon kialakítani.

A közös felelősség tudata

A tudomány és a hit közötti dialógusban részt vevők mindjobban rádöbbennek arra a nagy felelősségre, mely őket terheü. A mai civilizációban a tudomány alkalmazása olyan erőket tud felszabadítani, mely könnyen elpusztíthatja az egész emberi nemet. Bár jelenleg az atomháború veszélye csökkenőben van, a veszély maga mégis fennáll. A biológiában a genetikai manipuláció előre ki nem számítható következményekkel járhat. A környezetünkben beállott szennyeződés olyan nagy fokot ért ef hogy nemcsak az emberi élet minőségét, hanem az állat- és növényvilágunkat is veszélyezteti.

21