Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Természettudományos világkép és a hit világképe

ismeretről), hangsúlyozva, hogy mivel mindkettőnek végső soron az örök Igazság, az Isten az alapja, ezért valódi ellentmondás a kétfajta ismeret között nem lehetséges (H. Denzinger-A. Schönmetzer, Enchiridion symbo- lorwn, definitionum etdeclarationum, 33. kiadás, Barcelona, 1965,3015-17. számok), hanem megállapította azt is, hogy a természettudományoknak megvan a jogos autonómiája:

"Éppen a teremtés tényéből következik ugyanis, hogy minden dolognak megvan a maga mivolta, igazsága és jósága, megvannak a saját törvényei, és megvan a saját rendje: ezeket az embernek tisztelnie kell azzal, hogy elismeri a tudományok és művészetek saját módszereit. Ha valóban tudományosan és az erkölcsi elvek szemmel tartásával folyik a módszeres kutatás, akkor ez egyetlen ismeretágban sem kerül soha igazi ellentétbe a hittel, hiszen a földi valóságok és a hit valóságai ugyanattól az Istentől erednek. Sőt azt, aki alázattal és állhatatosan igyekszik feltárni a természet rejtélyeit, tudtán kívül is mintegy az Isten keze vezérli, azé az Istené, aki a mindenséget létben tartja; Ő teszi a dolgokat azzá, amik. Hadd fejezzük ki tehát mély sajnálkozásunkat bizonyos szellemi magatartás miatt, mely néha megnyilvánult éppen a keresztények között is, akik nem mindig látták elég tisztán a természettudományok jogos autonómiáját. Ez a magatartás nézeteltérésekhez vezetett, szenvedélyes vitákat váltott ki, és sokakkal elhitette, hogy a hit és a tudomány szemben állanak egymással." {Gaudium et spes, Konstitúció az Egyház és a mai világ viszonyáról, 36.)

Természetesen az Egyház világosan látja, hogy lehetnek problémák és nehézségek a tudomány és a hit közötti dialógusban. De a II. vatikáni zsinat ezeket is inkább pozitívan értékeli:

"A nehézségek nem gyöngítik szükségképpen a hitet, sőt a hit pontosabb és mélyebb megértésére serkentik az elmét. A természet- tudományok, a történelem és a bölcselet újabb vizsgálódásai és eredményei ugyanis új kérdéseket vetnek fel. Ezek a gyakorlati életet is érintik, és a hittudomány művelőitől is új kutatásokat követelnek. Ezenkívül arra ösztönzik őket, hogy igazodva a hittudományok saját módszereihez, folyton-folyvást keressék a módját, hogy az addiginál alkalmasabban közölhessék a tanítást korunk embereivel." {Gaudium et spes, 62)

Két példával szeretnénk illusztrálni, hogy a tudomány és a hit között létrejött nehézségek, bármennyire sajnálatosak is, mégis pozitív eredményeket hozhatnak magukkal. Az első a Galileo Galilei esete, aki összeütközésbe került az Egyház akkori hivatalnokaival, mert úgy gondolta, hogy a Nap van bolygórendszerünk középpontjában. Bár ez az összeütközés fájdalmas volt az Egyház számára, mert köztudatba vitte azt a téves felfogást, hogy a tudomány az Egyház tanításával, illetve a Bibliával ellenkezik,

19