Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Természettudományos világkép és a hit világképe

szettudósokat nyíltabbá tették a keresztény vallás igazságainak megfontolására, illetve elfogadására. Majd soroljuk fel azokat a fontosabb elemeket az Egyház tanításában, amelyekre egy őszinte és nyílt dialógus épülhet a teológusok és tudósok között. Végül próbáljuk meghatározni, illetve kiértékelni ennek a dialógusnak a perspektíváit.

II. 1. Újabb tudományos felfedezések és elméletek

A világ természettudományos eredetére vonatkozó ősrobbanás teóriája (Big Bang Theory) mindinkább elfogadottá vált a hatvanas években. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy az alternatív teóriák, mint pl. a Bondi, Gold és Hoyle által közzétett "állandó állapot" (steady-state) elmélet, vagy a Lifshitz és Khalatnikov által javasolt teória, nem állták meg helyüket az újabb felfedezések fényében, másrészt Penrose és Hawking elméleti fizikusok újabb számításai az ősrobbanás teóriáját jobban alátámasztották. Ha viszont az egész világmindenség, ahogy a teória leírja, kb. 10-20 milliárd évvel ezelőtt hatalmas robbanás által keletkezett (és ezért észleljük, hogy a csillagrendszerek óriási sebességgel távolodnak egymástól), természetszerűen felmerülnek a következő kérdések: Mi indította el az ősrobbanást? Ha a világmindenségnek volt egy kezdete, mi volt előtte? Mi az idő természete? Ha a világmindenségnek volt kezdete, lesz-e vége, és milyen módon?

Ezen kérdések némelyike már kivezet a szorosan vett fizika területéről, és filozófiai kérdéseket vet fel. Más szóval pusztán a fizika és természet- tudomány módszereivel nem várhatunk választ mindezekre a kérdésekre. És mégis, a jelenkor egyik legkiválóbb elméleti fizikusa azt vallja: ezen kérdések iránti érdeklődése indította arra, hogy kutatómunkát végezzen a fizikai világ keletkezését tanulmányozó tudományágban és a kvantummechanikában. (Stephen Hawking, A Brief History of Time, From the Big Bang to Black Holes, Bantam paper edition, New York, 1990, vii. o.) Ez viszont azt jelenti, hogy a természettudományok olyan fokot értek el, hogy a természettudós világképe nyílttá vált filozófiai és esetleg vallásos kérdések iránt. Ennek a nagy jelentőségét csak akkor értjük meg igazán, ha visszaidézzük a múlt századbeli vagy a jelen század elején élő átlagos természettudós felfogását, mely zárt, materialista, determinista világképet tükrözött. Ez a magatartás a már elavult logikai pozitivizmus tanításában csúcsosodott ki, mely minden metafizikai és vallásos állítást értelmetlennek tartott. (Vö. Nemesszeghy Ervin, Az anyagi világ TKK., Róma 1982* 27-28. o.)

16