Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Természettudományos világkép és a hit világképe

A világmindenség specifikus jellege

Az ősrobbanást leíró elmélet azt is kimutatja, hogy a robbanás minden fázisában részt vevő anyag egyes paraméterei (tömeg, sűrűség stb.) szinte kritikus számértékben vannak, olyan értelemben, hogy ezek nagyon kis változásai óriási következményeket vonnak maguk után. Ha például az ősrobbanás utáni első ezredmásodpercben mások lettek volna ezen paraméterek mennyiségei (számunkra szinte elenyészőnek tűnő kis mértékben), egészen más világ alakult volna ki. Az anyagi részecskék mennyiségeinek ezen "behatároltsága" vagy sajátossága tükröződik a fizikai "állandók" meghatározott jellegében is. Anyagi világunk ezen specificitása szinte természetszerűen felveti a kérdést: miért éppen ilyen a világ, hiszen más is lehetne? Ez a kérdés pedig könnyen elvezet a filozófiai esetlegesség (kon- tingencia) fogalmához: ez a világ olyan, hogy létezhet is meg nem is, azaz nem szükségszerű. Minden érvényes bölcseleti Isten-érv a létezők kontin- genciájából következtet egy szükségszerűen létezőre, Isten létezésére.

A természettudósok nyitottabb beállítottságát elősegítette a tudomány- történészek munkája is, mely mindjobban megcáfolja azt a téves, de sokáig népszerű véleményt, hogy ellentmondás van tudomány és hit között. Sőt egyes tudománytörténészek és filozófusok mind erőteljesebben érvelnek amellett, hogy a természettudományok fejlődésének megindulása a 16. és 17. századokban, a keresztény civilizációban, nem pusztán egy véletlen történelmi tény. A keresztény hit alaptételéhez tartozik, hogy a világot Isten teremtette, ezért jó és megismerhető; az ember pedig azt a feladatot kapta Teremtőjétől, hogy hajtsa uralma alá az egész földkerekséget. (Vö. Ter. 1- 2) Mivel Isten más világot is alkothatott volna, a jelen világ megismerése különös érdeklődésre tarthat számot. A keresztény hit tehát bizonyára nagyban hozzájárult annak a kultúrlégkörnek a megteremtődéséhez, melyben a természettudományok fejlődése megindulhatott. Stanley L. Jaki, a magyar származású bencés tudománytörténész úgy gondolja, hogy a keresztény hit tartja meg a tudóst egy józan filozófiai realizmus talaján két téves szélsőséges álláspont (a szkepticizmus és az abszolút biztos tudás illúziója) között, amikor a világot vizsgálja. (Vö. Stanley L. Jaki, Cosmos and Creator, Gateway Edition, Chicago, 1980,141. o.)

Elméletek, melyek egységbe foglalják az alapvető fizikai erőltet

Jelenleg négy alapvető fizikai erőt ismerünk: a gravitációs erőt, az elektromagnetikus erőt, a "gyenge" és az "erős" magfizikai (nukleáris) erőt. A gravitációs erő hatására esik le egy érett alma a földre, a gravitációs erő

17