Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Norbert Lohfink: Az Ószövetség keresztény értelmezésben

E különféle lehetséges szemléleti irányok miatt a bibliamagyarázat középkori teoretikusai megkülönböztettek - ahogy mondták - több írásértelmet: a Krisztus és az Egyház titkára tekintő "allegóriát" a szó szűkebb értelmében, a bibliaolvasó jelenét magyarázó úgynevezett "erkölcsi" értelmet, és végül az "anagógiát", amely reménykedve a jövőbe néz. Csupán jelzem a klasszikus magyarázatelméleteknek ezeket a finomságait, anélkül, hogy különösen fontosnak tartanám azokat. Mert tulajdonképpen az írás keresztény magyarázatában minden mindennel összefügg. Éppen ez a sajátossága. De "az írás négyféle értelméről" szóló elméletként ez később újból és újból szóba került, és ezt a megnevezést nem értjük meg, ha nem látjuk, hogyan adódott magából a dolgok lényegéből. A későközépkorban egy híres exegéta, Lyre-i Miklós (1270-1349) egy sokszor idézett latin mondásban így foglalja össze az elméletet:

Littera gesta docet, quid credas allegória, morális quid agas, quo tendas anagogia.

"A betű azt tanítja, ami történt;

amit hiszel, azt az allegória;

amit most csinálsz, azt az erkölcsi értelem;

ahová törekszel, azt az anagógia."

Mindebből idővel a bibliai szóval való foglalkozásnak egy eléggé felszínes technikája jött létre. Emiatt Luther Márton szenvedélyesen elhatárolta magát a négyszeres írásértelem teóriájától, és azt az álláspontot képviselte, hogy csak a tiszta szó szerinti értelemnek van érvényessége. Annyiban igaza volt, hogy visszautasította azt, amit tanárai gyakran tettek. Amit viszont aztán a "szó szerinti értelem" nevében tényleg csinált, pontosan az volt, ami eredetileg a Biblia "keresztény" magyarázata akart lenni. Ezt már a közismert megfogalmazásból is látni lehet: a Biblia üres szó marad, ha mindenütt nem "Krisztussal foglalkozik" (Christum treibet, Krisztust hajszolja). Még korunkban is megvan a teológusok körében egyfajta irtózás attól, hogy a Biblia keresztény magyarázatáról beszéljenek. Erre a tartózkodásra semmi szükség nem lenne, ha jól szemügyre vennénk, tulajdonképpen mit is jelent ez a kifejezés.

Persze egy dolog világos: e "keresztény magyarázatnak" csak keresztények számára van értelme. Mert eleve feltételezi, hogy hiszünk Jézusban mint a Krisztusban (a Messiásban). Világélményt tételez fel annak a társadalomnak a terében, amely csak a Krisztusba vetett hitből jön létre. Aki nem csatlakozott e társasághoz, az értheti ugyan eg)7 ilyen magyarázat szavait - de a szavak nem beszélnek az ő világáról és egy számára lehetséges

12