Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Norbert Lohfink: Az Ószövetség keresztény értelmezésben

teremtésétől Mózesnek az ígéret földje határán bekövetkezett haláláig. Ennek fő tartalma a népnek a Sinai hegyen adott társadalmi rend. A Tórából vett olvasmány mindig első helyen áll. Ezt követi - mint hozzá kapcsolódó kommentár - egy második olvasmány az Ószövetség Tóra után következő könyveiből: a további történelmi művekből vagy a próféták könyveiből. Joggal arra számíthattunk volna, hogy a kereszténység az első helyre az evangéliumokból vett olvasmányt teszi, mert ezek beszélnek Jézus Krisztusról, és hogy azután - bizonyos mértékig mint kommentár - a Biblia többi könyveiből következnének olvasmányok. De nem ez a helyzet. A kereszténység megmaradt a régi zsidó sorrendnél. Az első helyre, oda, ahol a Biblia szó szoros és tulajdonképpeni értelemben vett olvasásának kell állnia, most már nemcsak a Tóra kerül egyedül, hanem az egész Ószövetség. Legalábbis ez az eset áll fenn ott, ahol a teljes felolvasási sorrendet betartják. És aztán jönnek, bizonyos mértékig mint hozzáfűzött kommentárok, az Újszövetségből vett olvasmányok; elsősorban a páli levelekből - ezek inkább teológiai kommentárok; azután a négy evangéliumból - ezek arról a tényről számolnak be, amely megfejti és értelmezi Izrael minden tapasztalatát: a keresztény felfogás szerint beszámolnak a Názáreti Jézus életéről és haláláról. Valahogy minden itt éri el a csúcspontját. Egyben ez tulajdonképpen semmi más, mint kommentár ahhoz, amit Izrael Bibliájából az első, ószövetségi olvasmányban felolvasunk. Maga a keresztény liturgia tehát a szemünk elé állítja: az Újszövetség az első és alapvető keresztény magyarázata az Ószövetségnek.

A Szentírás négyféle értelme

Minden további keresztény magyarázat csak akkor érdemli meg ezt a nevet, ha azt viszi tovább, amit az Újszövetség megkezdett. Természetesen különböző irányokba bontakozhat ki ez a keresztény magyarázat: a kommentátor egészen közel maradhat az Újszövetséghez, és bemutathatja, hogyan jelentkezik már az Ószövetségben az, ami aztán Krisztusban és az Egyházban teljesen napfényre került. Továbbviheti a vonalat egészen saját közösségének tapasztalatáig, esetleg az elmúlt héten történt eseményekig. Mindez mindenkor feltétlenül az írás világosságában történő értelmezésre szorul. A bibliamagyarázó beszélhet - az ígéret még be nem következett teljességére irányuló tekintettel - a közös zsidó-keresztény reményről, Isten országának eljövendő dicsőségéről.

11