Szolgálat 87. (1990)
Tanulmányok - Norbert Lohfink: Az Ószövetség keresztény értelmezésben
Mégis minden azon fordult meg, hogy az egykori szóból mára érvényes szó lett. A szikrának át kellett ugrania. Föl kellett villannia az összefüggésnek azon emberek élményeivel, akikhez ma szól az írás. Hídnak kellett fölépülnie. Ezt a hidat nevezték ők allegóriának. A szónak jóformán semmi köze a mi német (vagy magyar) "allegória" szavunkhoz. Azt jelentette, hogy a régi szöveg átlátszóvá válik a mai helyzetre. Ezért egy szöveget csak akkor lehetett megmagyarázottnak tekinteni, ha a magyarázó a "históriát" már maga mögött hagyta, és elérkezett az "allegóriához". Alapjában véve úgy tekintették magát az Újszövetséget, mint az első nagy "allegóriát". A tulajdonképpeni Biblia az Ószövetség volt. Az Újszövetség csak első kommentárja annak. Nélkülözhetetlen kommentár volt, de kommentár. Amikor magában az Újszövetségben a Szentírásról van szó, mindig csak az Ószövetség könyveit kell érteni. Ezekben a könyvekben található meg Izrael története, ezekben tükröződnek Isten népének fájdalmai és örömei, ezekben olvashatók a nép imái, prófétáinak siralmai és reményről szőtt tervei. Akkor eljött, Izrael népének körében, az ember Názáreti Jézus. Fellépett, és meghirdette, hogy most kezdenek a remények beteljesedni; a csodák világát alkotta meg maga körül; ugyanakkor mind erősebb és erősebb ellenállást váltott ki; üldözték és megölték; de aztán övéinek élőként jelent meg; és amit ő elkezdett, az folytatódott a Lélek erejében. Ebből a megélésből kiindulva keletkezett a korai keresztény közösségekben az Újszövetség: az evangéliumok, az Apostolok Cselekedetei, a levelek, Szent János Apokalipszisa. Mindezek az írások Izrael írásaihoz, amelyeket akkor már Szentírásként olvastak a zsinagógákban, alapjában véve csak egyetlen kommentárt adnak hozzá: mindaz, amit az Isten mostariig Izrael történetében munkálkodott, Jézus sorsában elérte a tetőpontját. Amit a próféták a jövőről felvázoltak, az Jézus óta és Jézusból kiindulva kezd beteljesedni. Semmi sem veszett el abból, amit Izrael mosta- nig megtapasztalt, sőt az egész csak most világosodik meg, ha rátesszük életünket arra, hogy Isten történelme most Jézussal folytatódik, és azokkal, akik Jézushoz csatlakoztak, akár zsidók, akár pogányok. Tulajdonképpen csakis ezt mondja ki az Újszövetség, elejétől a végéig. Ez a tényállás tükröződik különben a szokásos keresztény istentiszteleteken sorra kerülő bibliai olvasmányok sorrendjében is. Ez derül ki abból az összehasonlításból is, amelyet a zsinagógái istentiszteleten elhangzó olvasmányok sorrendjével tehetünk; hiszen a keresztény istentisztelet zsinagógái eredetű. A zsinagógákban tulajdonképpeni Sfcentírásnak csak a Tóra számít. A Pentateuchus ez, "Mózes öt könyvének" is nevezik, a világ 10
